Fiatal játékosok kapnak lehetőséget a felnőtt csapatban

 

A Telekom Veszprém csapatába a 2021/22-es idényben négy fiatal játékos, Bodor Márk balátlövő, Dörnyei Borisz jobbszélső, Ilic Zoran jobbátlövő és Lukács Péter irányító érkezik az utánpótlásból. Mindannyian szurkolunk új játékosaink sikeréért, azon túl, hogy tisztában vagyunk vele, időre és játéklehetőségre van szükségük. Ahogy ezzel az interjúval is, természetesen kitüntetett figyelemmel kísérjük majd minden lépésüket.

 

Fiatal játékosainkat céljaikról, érzéseikről, várakozásaikról és arról faggattuk, hogyan értékelik eddigi munkájukat az Akadémián és hogyan tudnak a földön maradni ebben a nem mindennapi szituációban.

 

 

Az új szezonban szorgalmunkkal, akaratunkkal szeretnénk minél több játéklehetőséget kiérdemelni. Az előző idényben Momir Ilic szinte már belénk nevelte a küzdőszellemet, mondhatni a vérünkké vált a maximalizmus és a győzni akarás mindenekfelett. Nagy előnyünknek látom, hogy már ismerjük az elvárásait, hogy mit követel majd tőlünk. És ez működött is, erős csapatszellemmel és jó teljesítménnyel játszottuk le a szezont, küzdöttünk, hajtottunk egymásért.

 

2020 szeptemberétől, egészen az év végéig a Wisla Plock kötelékében játszhattam, sok segítséget kaptam az ottani edzőktől, csapattársaktól és még több mindent megtapasztalhattam ez idő alatt. Ezt a tudást szeretném kamatoztatni majd a Telekom Veszprém játékosaként is. Ha nem kaptam volna most ezt a felkérést, már a Plockban kezdtem volna az új szezont, de ilyen az élet. Ez egy óriási ajándék, egy fantasztikus lehetőség, mellyel élnünk kell.

 

 

Kiskorom óta az az álmom, hogy profi kézilabdázó legyek. Minden nap a céljaim lebegnek a szemem előtt, az motivál, hogy ezt az álmot valóra váltsam. A családomtól azt tanultam, hogy a pályán kívül mindig maradjak szerény, a pályán pedig zárjam ki a magán dolgokat, csak a játékra koncentráljak. Ilyenkor rendszerint kikapcsol az agyam és csak az számít, hogy a csapat nyerjen.

Nagyon várom már a közös munkát, célom, hogy minél többet fejlődjek ebben a szezonban, minél többet tanuljak a felnőtt csapattársaktól.

 

Ki kell használnunk minden lehetőséget, ha 5 percet, akkor 5 percet és ha így teszünk, akkor nem lehet gond. A csapattársak és az edzők mind segíteni fognak, nekünk „csak” élnünk kell ezzel a lehetőséggel. Fiatal játékosként kerülünk fel a felnőtt csapatba, ezért nekünk még annál is többet kell majd teljesítenünk, de készen állunk rá, és hozzuk magunkkal a ránk jellemző csapatszellemet és jó hangulatot. Tudom, hogy Momo, ahogy eddig is, arra fog ösztönözni minket, hogy mindig az utolsó pillanatig küzdjünk, a legjobbunkat nyújtva minden mérkőzésen.

 

Az előző szezonban a góllövés elég jól ment, gólkirály is lettem, de egy irányítónak ezek csak számok, adatok, hiszen maga a játék függ tőle. Én mindig több gólpasszt szeretnék adni, mint amennyi gólt lövök. Eddig ez sikerült is, talán ez jellemez legjobban.

 

 

Négyen kerülünk fel egyszerre az utánpótlásból és ez lehetőséget biztosít számunkra, hogy együtt, egymást támogatva, segítve fejlődhessünk, érhessünk el jó eredményeket és egyre több játéklehetőséget. Valamilyen szinten „dejavu” érzés lesz a régi edzőinkkel dolgozni, de tisztában vagyunk vele, hogy ez már egy jóval magasabb szint. Sokat fog jelenteni, hogy mind a négyen „ugyanabban a cipőben” kezdjük meg ezt a kalandot.

 

A kulcsfontosságú dolog szerintem a bátorság lesz, meg kell ragadnunk minden lehetőséget, minden helyzetet, minden percet, amit a pályán töltünk. Motiváltan kell minden edzésen, minden mérkőzésen részt venni és akkor elérhetjük a céljainkat.

 

Egyikünk sem az az „elszállós” típus és szerintem a csapattársak és az edzők is a földön fognak tartani minket. Mikor pár éve az utánpótláshoz érkeztem a Barcelona korosztályos csapatából, nem mertem belegondolni, hogy egyszer a felnőtt csapat tagja lehetek, de aztán pár hete Gulyás Péter megkeresett és felvázolta ezt a lehetőséget, persze azonnal elfogadtam.

 

Ami a személyes motivációmat illeti, az elsődleges célom, hogy folyamatosan visszaépüljek a játékba, hiszen jelenleg térd rehabilitációt végzek. Szerencsére nagyon jó kezekben vagyok a klubnál, ezért valószínűleg szeptemberben már teljesértékű munkát tudok végezni.

 

 

Tíz évet töltöttem a veszprémi utánpótlásban, ezért számomra, ha lehet ilyet mondani még különlegesebb ez a pillanat. Bár már lassan négy éve „feljátszottam” a felnőtt csapatba, de mégiscsak más erre a lépcsőfokra lépni, a keret tagjának lenni.

 

Az elmúlt szezon az Akadémián - úgy gondolom- elég jól sikerült, elsősorban a csapatunk összetartását és hangulatát emelném ki, azt a zsongást, bizsergést, amit minden meccs előtt éreztem. Ebben nagy szerepe volt a csapattársaimnak és az edzőknek, jó volt itt játszani, ritka az ilyen. Ezt a szellemet és akaratot hozzuk magunkkal a felnőtt csapatba is és persze az edzőnket, aki mindig azt „verte belénk” eddig is, hogy küzdjünk 60 percig, adjunk 110 százalékot. Mostantól ez lesz 150 százalék is.

 

Emlékszem az első napomra a kézilabdában, az iskolában kézilabda szakkört hirdettek, jelentkeztem. Talán 9 éves, harmadikos lehettem. Kapusként akartam „debütálni”, de nem volt nálam hosszú nadrág, így végül mezőnyjátékos lettem. Ilyen az élet:).

 

A célom a szezonban, hogy minél többet fejlődjek, szeretném a legtöbbet kihozni magamból, bizonyítani, hogy nem véletlenül gondoltak rám.