"Érezhetően bővült a nemzetközi élvonal a férfi kézilabdázásban"

Eléggé hosszú kérdéskört ölel fel egy szezonzáró értékelés. Elöljáróban annyit mondanék, hogy az elmúlt évi változtatások - amik ebben az évben folytatódnak - a játékosállományt illetőleg, hozott örömöt és ürömöt is egyaránt.

 

Kezdjük az elején, a tavaly nyári felkészüléssel. Szerintem jól sikerült, a csapat nagyon komolyan dolgozott. Hasonlóképpen a most következő nyári felkészüléshez, akkor is 8-9 hét volt a rendelkezésünkre álló időszak. Tavaly 14-15 előkészületi mérkőzést kellett játszani nemzetközi szintű ellenfelekkel, hogy az ember megfelelő sportformát alakítson ki. Tavaly (is) a füredi tornával, konkrétan az emlékezetesre sikerült Zagreb elleni mérkőzéssel fejeztük be a felkészülést, amivel azt hiszem, megfelelően bizonyítottuk, hogy remek formába kerülve várhattuk az éles mérkőzéseket.

 

 

A csapat a második legerősebb BL csoportkörbe került, ahol az utolsó pillanatig versenyben volt az első helyért. Végül a végjátékban, Montpellierben, 9000 hazai néző előtt a vártnál nagyobb különbségű vereséget szenvedtünk, így azonos pontszámmal, de az egymás elleni rosszabb eredménnyel szorultunk vissza a második csoporthelyre. Meggyőződésem, hogy ha az őszi itthoni mérkőzések egyikén is kikapunk, akkor nem sikerült volna ez a kiemelkedő csoportbeli szereplés. Tehát összességében a csoportmeccseken mutatott teljesítményünket én jónak ítélem meg. A sorsolás ismeretében úgy állapodtunk meg, hogy a legjobb nyolcba kerülés az elvárás, onnan pedig lehetőség szerint a négybe jutás, de természetesen valamennyire mindig a sorsolás függvényében lehetnek ezek csak konkrét elvárások. A sors pedig megint úgy hozta, hogy a Barcelona jött velünk szembe. Itt mindenképpen meg kell említenem, hogy a Final Four-ba került csapatok közül kettő, a Hamburg és a Barcelona a mi águnkon szerepelt, ez szerintem mindent elárul a BL ellenfeleink erősségéről. Ehhez még hozzá lehetne tenni, hogy a négy közé jutás első mérkőzése után a Löwennek nem sok esélye volt a Montpellierrel szemben, de végül javított a német gárda. Összefoglalva, szerintem a klub lehetőségeivel, a játékosállományunkkal igen komoly eredményt értünk el. A sportban azonban tekintettel kell lenni a sérülésekre is, gondolok itt Dejan Pericre, vagy Nikola Eklemovic vállsérülésére, ami végigkísérte az egész szezonját, de volt Fazekas Nándornak is hosszabb sérülése, említhetném Laluska Balázs kéztörését, de ezekre felesleges hivatkozni. Csak szemléltetni lehet ezekkel, hogy mennyi minden előre nem számítható esemény történik egy idény közben. Peric például az utolsó 24 hónapból 17-et töltött el sérülten, két operációból kellett felépülnie, Eklemovic pedig novembertől (saját bevallása szerint) január végéig olyan mértékű sérült volt, hogy nem tudott sem a klub, sem a válogatott rendelkezésére állni. Magam részéről azt kell, mondjam, hogy bár rengeteget dolgozik az egészsége visszanyeréséért, a lövő repertoárja, a távoli zónákból való lövések képessége még mindig hiányzik a játékából. Hétről-hétre javuló tendenciát mutat, tehát hosszabb pihenő után, a nyári szünetben fog remélhetőleg, és kizárólag csak az én véleményem szerint regenerálódni. Tehát ez az, ami idén nagymértékben meghatározta az ő teljesítményét. Azt gondolom, hogy ilyen tekintetben a szezont megfelelően áthidaltuk.

 

Harmadik éve nyeri meg a csapat pontveszteség nélkül az itthoni bajnokságot. Ezt elvárni egyszerű dolog, de mégis, válogatott és felkészülési mérkőzésekkel együtt körülbelül 60-70 komoly mérkőzést játszott le idén a csapat gerince. Ebből adódóan egyre fontosabb a fizikai felkészítés szerepe, hiszen sokkal megterhelőbb ez, mint például nem is olyan rég, amikor csak 30-40 mérkőzést játszottak az élcsapatok évente. A BL-ben ugyan tavaly tovább jutottunk egy körrel, de világbajnokság volt januárban, előtte felkészülési meccsek, bajnokság, kupa, EB selejtezők, szóval tényleg rengeteg mérkőzés ez, amelyeken mind helyt kell állni. Ebből adódóan a játékosok terhelése, az optimális edzésprogram elkészítése, a mikro- és makrociklusok rendszere, a regeneráció is igen fontos szerepet játszik a játékosok felkészítésében. Ráadásul játékosaink életkora jelentősen eltér, a fiatalok jobban terhelhetők, mint a 30 év feletti, nagyobb izomtömegű játékosok, akik egészen más terhelési szisztémával kell, hogy dolgozzanak. Meg kell találni a homogenitást, úgy, hogy a sportforma magas szinten maradjon. Azt hiszem, ez a csúcsmérkőzések nagy részén látszódott, akár a Barcelona elleni mérkőzéseket nézem, főképp a hazaira gondolok, akár a Szeged elleni idegenbeli mérkőzéseket, vagy a januári vb fontos mérkőzéseit. Szóval a veszprémi játékosok szerepe kulcsfontosságú volt.

 

 

Sem a gazdasági, sem a recessziós feltételek nem javultak, így mindenki nagyon sokat dolgozott azért, hogy ez az eredményesség megmaradhasson. Az sajnos nagy szerencsétlenség volt, hogy korai fázisban kerültünk össze Európa tán egyik legerősebb csapatával, a Barcelonával. Bízunk benne, hogy a következő évben ez nem így lesz. Itt meg kívánnám jegyezni, érezhetően bővült a nemzetközi élvonal a férfi kézilabdázásban. Egyre több olyan csapat van – például a lengyel Plock is - akik lehetőségeikben óriási energiákat mozgósítanak, ráadásul egyre több ország zárkózik fel élcsapatával a Bajnokok Ligájában, egyre nagyobb népszerűségnek örvend a játék, egyre nagyobb mögötte a gazdasági háttér. Ez biztos, hogy nálunk is sorskérdés, hogyan fogunk tudni lépést tartani a világ élvonalával. Ez a szakmai versengés mellett egy óriási gazdasági versengés is, és a kézilabdázás fejlődése, népszerűségének növekedése első sorban a világszintű mérkőzések számának jelentős növekedésével és a világ klubcsapatainak megerősödésével, férfi szinten rohamos változásával foglalható össze. Ezért azt gondolom, hogy a játék szerkezetében, gyorsaságában tovább kell előre lépnünk. Az a szakmai óhaj, amely bennünket mindenképp változtatásra késztet az nem más, mint a játék négy fázisában még dinamikusabbá váljon a csapat, hiszen a visszarendeződés és főként a lerohanásos támadások vezetésében vannak még nagyon komoly tartalékaink. Ebben a szezonban a két cserével ezen nehezen tudtuk változtatni. Ez a jövőben mindenképp változni fog, és ez által bízunk benne, hogy még gyorsabbak és dinamikusabbak leszünk.

 

 

Összességében azt gondolom, hogy a játékelméleti, taktikai fölkészültségünk akár a világ élvonalához viszonyítva is jónak mondható. Nagyon sok munkát fektettünk abba, hogy a mérkőzésekre a csapat tudatosan felkészüljön, és specifikus taktikát tudjon alkalmazni, a meglévő hiányosságait pedig kompenzálni tudja. Nagyon sok esetben csapatunk játékosainak kiemelkedő teljesítményét elismerve, leginkább a csapat stratégiai teljesítményétől féltek. Sajnos volt olyan határ, amit nem tudtunk átlépni, de összességében azt gondolom, hogy méltón képviseltük mind játékerőben, mind szervezettségben, mind mentalitásban a klubunkat az elmúlt évben.