"Előre kell néznem, meg kell még valósítanom az álmaimat"

- Nagyon gyorsan elment ez a hat év. Sok minden jó történt velem itt Veszprémben. Kicsit olyan érzésem van, mintha 2006 tegnap lett volna. Nagyon sok szép emlék maradt bennem, hiszen az MKB Veszprémnek köszönhetem mindazt, hogy tudtam fejlődni, hogy válogatott játékos lettem, hogy a THW Kiel csapatába tudtam igazolni.

 

 

 

- Mindent. Én Szerbiában nem kaptam semmit a kézilabdától. 18 évesen mentem Dunaújvárosba, és a nulláról kezdtem mindent. Nagyon sokat dolgoztam, fejlődtem a magyar edzők keze alatt. Az én kézilabdás pályafutásom szempontjából Magyarország jelenti azt, hogy a korábbi álmaim valóra válhattak: többszörös magyar bajnok és kupagyőztes lehetek, hogy KEK-et nyertem. Érzek persze fájdalmat is, hogy a Bajnokok Ligájában nem tudtunk elődöntőt vagy döntőt játszani.

 

 

- Szerintem a klubnak ez volt a terve, hogy legyek mögötte egy évig – hiszen szerintem a klubvezetés akkor már tudta, hogy Kiró előbb-utóbb el fog menni. Nagyon sokat tanultam tőle, már csak azzal is, hogy edzettem vele. Némileg könnyebb volt, hogy –bár nem játszottam folyamatosan- de meg tudtam szokni itt mindent, és utána, amikor már kezdő voltam, és hatvan percig játszottam, már tényleg csak a játékra kellett koncentrálnom.

 

 

- Szerintem nincs olyan játékos, aki egész életében egy klubnál játszik. Ha valaki el akar menni, és el is megy, akkor általában haragszanak rá az emberek. De én nem erre gondoltam. Ha bármelyik másik csapat hív –például a Hamburg, vagy a Löwen- akkor biztosan nem írok alá. De én profi sportoló vagyok, és mindenki tudja mit jelent a kézilabda világában a THW Kiel neve. Nekem ez előrelépés. Sokat gondolkoztam a jövőmön. Azon, hogy 10-15 év múlva hogy gondolnék vissza erre a szituációra. Ha itt maradok, mert szeretek itt lenni, lehet, hogy bánni fogom, hogy nem léptem eggyel előrébb. Én úgy szeretnék majd visszanézni, hogy mindent megtettem. Abszolút megértem a szurkolók véleményét, de ezt a lépést magam miatt meg kellett tennem. Az is nagyon fontos, hogy az edzőm, a klubvezetők, a társaim nem neheztelnek ezért rám.

 

 

- Csupán annyira, hogy Alfred Gislason 2007 óta figyeli a pályafutásomat. Amikor Ő elment Kielbe edzőnek, rajtam kívül is volt meghiúsult igazolása a Gummersbachnak. Utána persze hívott a német sztárcsapathoz, és végül Ő igen nagy hatással volt rám.

 

- Én még nem éltem Németországban, de azt mindenki mondja, hogy a mentalitás teljesen más, mint itt. Az emberek állítólag nem olyan kedvesek, de ezt nyílván én még nem tapasztaltam meg. Az biztos, hogy egy nagyon nagy kézilabdás városból egy másik nagy kézilabdás városba megyek. Most voltam ott öt napig, és belekóstolhattam abba, hogy mit jelent a városban a THW Kiel, hogy mit jelent az ottaniaknak az, hogy játékos vagy. De visszatérve a kérdésre, nagyon fognak hiányozni az itteni barátaim, akikkel az évek során összebarátkoztam. Ugyanakkor nem vagyok szomorú, előre kell néznem, meg kell még valósítanom az álmaimat.

 

 

 

- Hát, erről nem nagyon szoktam beszélni. Mondjuk úgy, hogy el szeretnék érni valami komoly eredményt. Bajnokok Ligáját, Bundesligát nyerni. És amikor majd befejezem a kézilabdázást, azt tudjam mondani magamnak, hogy ezer százalékot adtam ki magamból, és nem sajnálok semmit sem, ami történt. Úgy akarok mindenre visszaemlékezni, hogy nem bánok meg semmit, és mindent megtettem a sikerért. Ez egy igazi teszt nekem, de én egy profi sportoló vagyok.

 

- Ettől abszolút nem félek. Beszéltem sokat az edzővel is és a játékostársakkal is, és mindenki megnyugtatott, hogy ezzel nem lesz gond. Különben is, ha egy sportolóban félelem van az nem jó dolog, az visszaveti a teljesítményét, az azt jelenti, hogy nincs önbizalma. Nekem általában az ellenkezőjét szokták mondani (csibészes mosoly:)

 

 

- Már elkezdtem tanulni, de eléggé nehéz magyarról tanulni németet, amikor szerbül gondolkozol. Ezért inkább Szerbiában járok németre, és eléggé jól megy. Mindenki bíztatott, hogy ha a magyart meg tudtam tanulni, akkor a német is menni fog. De ha már a nyelvnél tartunk, a magyart sem akarom elfelejteni, ha már egyszer megtanultam! Pont jó alkalmak lesznek rá, amikor az itteni barátaimmal tartom a kapcsolatot.

 

- Egy meccs nagyon bennem maradt, méghozzá a Cozma gyilkosság utáni Ademar Leon elleni BL meccs. Ezt el szerettem volna mondani. Az, ami akkoriban történt velünk az abszolút nem az általános vagy átlagos dolgok közé tartozik. De sok jó meccsünk volt, például a KEK győzelem is fantasztikus volt. A legfájóbb emlék pedig az összes BL meccs, ahol végül kiestünk.

 

 

 

- Januárban az EB előtt nagyon izgultunk, mivel senki sem tudta, hogy mi lesz Szerbiában a kézilabdával. Azzal a januári EB eredménnyel sikerült megmentenünk a helyzetet, fordulni látszik a kocka. Most jön majd az olimpia, szeretnénk jól szerepelni.

 

- Mindenképp. Most, hogy voltam pár napot Kielben, mindenki arról beszélt, hogy itt nálunk milyen hangulat van. A veszprémi szurkolók kiharcolták maguknak, hogy az egész világon minden kézilabdás helyen elismerjék őket, a hangulatot, amit varázsolnak a csarnokba. Azt szeretném, hogy ez maradjon mindig így. Én, mint játékos pontosan tudom, hogy ez mennyit jelent nekünk bent a pályán. Mindig előrevitt minket. Szóval azt kívánom nektek, hogy ez mindig így legyen, és akkor még sokáig ti lesztek a legjobb szurkolók Európában.

 

 

Az interjú elkészítéséért nagy köszönet jár Hammer Tímeának!