Egy tündérmese vége..

Tizenöt évvel ezelőtt, amikor Carlos Reinaldo Pérez Enrique, egyszerűbben Carlos Pérez, becenevén pedig „Charlie” három kubai játékostársával együtt Magyarországra érkezett, maga és veszprémi pártfogói is úgy gondolták, hogy jó, ha egy idényt végig játszik messze távol a szülőhazájától, aztán szedi a sátorfáját és vesz egy repülőjegyet magának Havannába.

Az egy szezonból azonban tizenöt lett, a majd két méteres és csaknem 100 kilós kézilabdázóból pedig kubai-magyar kettős állampolgár, aki két olimpiát is magyar válogatottként járt meg és aki nemrégiben a londoni negyedik helyezett csapat tagjaként Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült…

„Nagyon szép másfél évtized áll mögöttem, és ha most írnánk 1997-et, amikor egy kicsit bonyolult helyzetbe kerültem az odahaza előre be nem jelentett távozásom miatt, ugyanúgy határoznék, mint annak idején. Jó helyre kerültem, ahol gyorsan megkedveltek, olyan környezetbe, ahol a beilleszkedésem, majd a boldogulásom is könnyebb volt annál, amire számítottam. Mindent összevetve az elmúlt másfél évtized, ami ugye több mint az egész életem egyharmada, szinte csak örömöt és sikert jelentett a számomra. Sportolóként, de az üzleti világban szerencsét próbáló vállalkozóként is” – mondja a nemzetközi kézilabda elit egyik legkülönösebb alakja, aki a maga 41 életévével már jócskán a sportága veteránjának számít. A nagy tiszteletnek örvendő balátlövőt a T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársa szólaltatta meg.

A beszélgetés egyik apropójául az - a játékos által most megerősítésére váró - hír szolgált, miszerint Pérez utolsó bajnoki szezonját játssza Veszprémben, amelynek igazi kirakatcsapatát ettől az idénytől kezdve egy spanyol szakember, Carlos Ortega készíti fel, akivel az anyanyelvi azonosságnak köszönhetően minden eddigi edzőjénél könnyebben tud szót érteni…

„Carlos az ötödik edzőm mióta Magyarországon játszom. Minden mesteremtől tanultam valami újat, aminek egyszer talán már a pályán kívül állva is hasznát vehetem. A legszebb évem talán 2008 volt, amikor megnyertük a KEK-döntőt, de 2002-re is szívesen emlékezem, amikor a legrangosabb európai klubtorna döntőjéig is sikerült eljutnunk és nagy csatában ezüstérmesek lettünk. Száz és száz meccs áll már a hátam mögött, és én ezek közül csak egyet felejtenék el, amelynek sajnos még friss az emléke. A León elleni BL meccsünk szinte utolsó pillanatában rossz döntést hoztam, amikor mindenképpen egy újabb góllal szerettem volna bebiztosítani a győzelmünket, de hibáztam és az ellentámadásból bekapott gól megpecsételte a sorsunkat. Tudom, hogy nem egyes egyedül én miattam nem sikerült bejutnunk a legjobb nyolc közé, de akkor éjszakákon át azért virrasztottam, mert a fiaskóért folyamatosan magamat hibáztattam. Akkor bánatomban úgy gondoltam, hogy talán sürgősen abba kellene hagynom a játékot, de az edzőm és a játékostársaim is éppen ennek az ellenkezőjére bíztattak. Most viszont már tényleg úgy érzem, hogy közeledik a búcsúzásom napja, az izmaim, az ízületeim, szinte minden porcikám ezt diktálja. Jövő nyárig az MKB Veszprémhez köt a szerződésem, ezért most még semmit se szeretnék véglegesen kimondani, de már egyre gyakrabban fontolgatom azt, hogy majd miként tovább a búcsúmeccsemet követően” – folytatja „Charlie”, aki a londoni nyári játékok előtt ünnepelhette az ötvenedik válogatott szereplését és akit korábban – legutóbb tavaly - négy alkalommal választottak meg Magyarországon az „Év kézilabdázójának”.

Carlos Pérez az őszi idény végeztével eddig rendre szülőhazájában karácsonyozott és csak újév után tért vissza Veszprémbe, amikor elkezdődött a téli alapozás. Új helyzetet teremtett az életében idén a két Kubában született lányának Magyarországra költözése. A 19 éves Clarice és a 16 esztendős MariaClara veszprémi iskolába járnak, de még jó időre lesz szükségük, hogy olyan jól boldoguljanak magyar nyelven megszólalva, mint az édesapjuk, akinek ezen a téren már régen nincsenek nehézségei.

„ Számomra az elkövetkezendő hónapok egyik nagy feladata annak eldöntése, hogy mibe fogjak, ha már elköszöntem a versenysporttól. Kubában megszerzett edzői diplomám van, amit nem szívesen hagynék porosodni a fiókban, arra viszont csak 4-5 év múlva vállalkoznék, hogy egy felnőtt csapat irányítójaként tegyem próbára a tudásomat. Nagy kedvet érzek viszont ahhoz, hogy fiatal tehetségek csapatával foglalkozzak, de ezek egyelőre csak tervek, amelyeket még jobb tervek felülírhatnak. Egyelőre sokkal inkább az foglalkoztat, hogy az ismét megújult MKB Veszprémmel újra magyar bajnokságot és kupát nyerjünk, a Bajnokok Ligájában pedig magasabbra jussunk, mint a legutóbbi tornán. Bennünk a lehetőség, de ugyanúgy benne van még legalább 6-8 ellenfélben, szóval a mérce nagyon magasan áll. Boldog lennék, hogy ha már jövőre harcban szállhatnánk a legjobb négy közé jutásért és nagyon szomorú, ha a szép álom  éppen akkor valósulna meg, amikor nekem már csak a szurkolás marad…”

T-Mobile Sporthír Szolgálat – Szalay Péter

Forrás: www.samsungsport.hu