Egy pont kell a csoportelsőséghez

Idegenben régen látott, ragyogó, meggyőző játékot nyújtott az MKB-MVM Veszprém Mannheimben a Bundesliga negyedik helyezettje, a Löwen ellen. Természetesen az utóbbi években is ért el sikereket vendégként a csapat. Csak az nem mindegy, hogy milyen ellenféllel szemben. Nos, a világ legerősebb bajnokságában szereplő rivális otthonában végig kézben tartotta és uralta a játékot Carlos Ortega edző együttese. Mesterien védekezett, s a támadásokban is minimálisra csökkentette hibáit a magyar bajnok. A 25-25-s döntetlenben a végén benne a minimális vereség, de az egy gólos siker is, hiszen labdánk volt a győzelemre. Bár a csapatmunka diadala volt ez az eredmény, feltétlen említést érdemel Mirko Alilovic teljesítménye a kapuban, Momir Ilic, aki védekezésben és támadásban is szenzációsan kézilabdázott. Tizenegy gólja önmagáért beszél. De Renato Sulic is szenzációsan játszott.

 

Ezzel eljutottunk odáig, hogy csupán egy pont hiányzik a csoport első helyéhez. A zágrábiak sokáig legyőzhetetlen ellenfélnek bizonyultak. Különösen idegenben nem termett babér csapatunknak. Ebben a sorozatban azonban már sikerült győzni a horvát fővárosban, s itt a lehetőség arra, hogy kettős győzelemmel feledtessük a velük szembeni, eddigi negatív mérleget. A Veszprém Arénában egyébként sem hagyomány a vendég győzelem, vagy pontszerzés. Ezért a mérkőzést egészséges önbizalommal várva, "a hazai pályán csak a győzelem az elfogadható eredmény" szlogennel megspékelve, valóban újabb sikerre és a csoportelsőséget végleg bebiztosító eredményre számít Európa leghangosabb, legjobb szurkoló tábora.

 

 

 

Mindig a következő összecsapás a legfontosabb. Így most a Zágráb elleni. Több szempontból is. Már egy ponttal is csoportelsők lehetünk. Természetesen ezzel nem elégedhetünk meg. Győzelemmel kell zárnunk az arénabeli pontvadászatot az utolsó hazai fordulóban. Vendégeink nagy harcban vannak a negyedik hely megszerzéséért, ezért nagyon figyelni kell rájuk. Otthonukban a három-kettő-egyes védekezéssel kezdtek, de sikerült meglepnünk őket, ezért visszaálltak hatos falra. Azt gondolom, ezúttal is így lesz. Saját játékunkat kell játszani, s akkor elérhetjük eredeti célunkat. Legalábbis az első felét...

 

 

 

 

Sokszor szerepeltem már a zágrábiak ellen a legrangosabb nemzetközi kupában. Legtöbbször keserű szájízzel távoztunk a parkettről. Ez különösen az idegenbeli összecsapásokra vonatkozik. De az őszinteséghez tartozik az is, hogy Veszprémben is többször megszenvedtünk ellenük, ha sikerült is minimális győzelmet aratnunk. Ma szerencsére más a helyzetünk. Szakmailag és mentálisan is nagyon erősek vagyunk. Úgy érzem, Zágráb után Veszprémben is legyőzzük mostani riválisunkat, s végleg a csoport élén maradunk.

 

 

Ragyogó érzés volt ismét a Bajnokok Ligájában kézilabdázni. Sok-sok nagy csata emléke jutott eszembe, miközben utaztunk hazafelé. Úgy érzem a Zágráb ellen is sikerül megismételni a Löwen ellen nyújtott fegyelmezett, taktikus játékunkat, amellyel pontot szereztünk. Soha, egyetlen ellenfelet nem szabad lebecsülni, mert azzal bajt okozhatunk a szurkolóknak és magunknak is. Mi szeretnénk újra megmutatni, hogy egységesek, jók vagyunk, s reális esélyünk lehet végre a Final Fourba jutni. A horvátok elleni győzelem is kell hozzá.

 

 

 

Szerdán még nem nagyon látszott, hogy sérültjeink közül ki tud majd pályára lépni. Carlos Ruesga szinte biztos, hogy nem lehet velünk. De Cristian Ugalde és Nagy László is bicegett egy kicsit a hét közepén. Bármelyikük hiánya érzékeny veszteség lehet. Ennek ellenére bízom abban, hogy a nemes ellenféllel szemben nyerni tudunk. Ahogy mondják, a kötelező győzelem mindig a legnehezebb. Ezúttal sem számíthatunk másra. A csoport elsőség a tét. Ennek szellemében játszunk!

 

 

Donát Tamás