David Davis az Európa-bajnokságról

 

Szombaton Spanyolország címvédésével zárult a 2020-as svéd-osztrák-norvég közös rendezésű Európa-bajnokság. Vezetőedzőnket kértük meg, hogy értékelje a látottakat.

 

A csoportkört, és a középdöntőt a televízióban követtem, de a döntő hétvégén már Stockholmban voltam a vezérigazgatónkkal, a csapatmenedzserünkkel és Carlos Perezzel. Azt gondolom, hogy a játék minősége az első három-négy meccsen sokkal jobb volt, hiszen a további körökben már nagyon fáradtak a játékosok, és nem tudják azt a gyorsaságot produkálni, amit előtte. Ez az egyik hibája az ilyen tornáknak, hogy a csapatok annyira egyenlőek, és annyira erősek, hogy az összes találkozó megnyeréséhez hatalmas energiákat kell mozgósítani. Amikor ott vagy, akkor érzed igazán. Még azokon a mérkőzéseken, ahol nyolc-kilenc gól van a csapatok között, ott is folyamatosan a maximumot kell nyújtani. Ez az EB más volt, mint a többi, hiszen az Olimpiára is lehetett kvalifikálni, ezek pedig plusz motivációt jelentenek a válogatottaknak. Nem csak az érmekért, vagy a tornagyőzelemért utaznak, hanem a világbajnoki- és olimpiai selejtezőért, vagy szereplésért is. Az emberek megőrülnek az Olimpiáért. Ha a csoportkört nézzük, akkor látszik, hogy akiknek van lehetősége a selejtező elérésére, mindent beleadnak, míg akik már biztosan ott vannak, szinte egyből elsüllyednek. Múlt hétvégén minden mérkőzést megnéztem, még az ötödik-hatodik helyért játszottat is. Beszélgettem emberekkel az EHF-től, és mondtam is nekik a döntő után, amelyben már tényleg nagyon kimerültek voltak a játékosok, hogy ha ezt a mérkőzést látta volna valaki, aki először néz kézilabdát, biztosan megkérdezte volna, hogy tényleg ezek a játékosok-e Európa legjobbjai. Azt gondolom, hogy kellene valami megoldást találni arra, hogy a játékosok frissebben érkezzenek a döntőre. Jó meccs volt, de lehetett volna jobb is. Persze tisztában vagyok azzal, hogy rettentően nehéz egy ilyen torna programját összerakni, illetve minden egyebet, ami hozzátartozik.

 

 

Laugénak volt egy kisebb sérülése az EB előtt, és nagyjából tíz napot kellett pihennie, ami mind a felkészülésből ment el. Majdnem húsz napig nem volt kézilabda közelében, de mégis közel 60 perceket játszott a meccseken, és ennél jobban már nem tudott volna játszani. Jól teljesített, de ez volt számára a maximum. A szlovénoknak voltak csak esélyei éremre. Remekül játszottak, magabiztosan. Sajnálatos, hogy Marguc végig ott volt, de nem kerülhetett pályára. Nilsson és a svéd válogatott szenvedett igazi balkezes nélkül. Nehéz így játszani, és még nehezebb így jó eredményt elérni egy ilyen tornán. Andreas egyébként jól teljesített, csapata legjobb góllövője lett. Macedónia sajnos nem tudott jól szerepelni. Harcoltak, de nem tudták elérni a középdöntőt. Manaskov jó volt, fontos gólokat lőtt, főleg büntetőkből. Szerbia szintén szenvedett. Cupara egy meccsen védett a háromból, szóval nehéz komolyabb rálátás nélkül tudni, hogy mi történt náluk. Magyarország remekelt, Székely Marcival.

 

 

A válogatott nem egy klub, teljesen más szint. Tíz napjuk volt felépíteni egy csapatot, ami szerintem kézilabdában lehetetlen. Mégis sikerült nekik, és remekül védekeztek, valamint jó kapusteljesítmény volt mögöttük Mikler jóvoltából. Természetesen Székely is tudott segíteni. Bejutottak a középdöntőbe, és nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megcsípniük az 5. vagy 6. helyet a végén. Egyenlőek volt ellenfeleivel, és összesen háromszor kaptak ki, abból is kétszer az utolsó kettő találkozón. Jó tornát futottak, és azt gondolom, Lékai, Bodó, Ancsin és Juhász visszatérésével még nagyobb minőség térhet vissza a csapatba, a már meglévő mellé. Jól is fog jönni, és szerintem a két év múlva esedékes hazai EB-re jó érzésekkel érkezhet a válogatott.

 

 

A titok? Szerintem az, hogy hitt mindenki a csapatban. Ha jól összeraksz egy együttest, bármit elérhetsz. Nagyon régóta együtt játszik ez a garnitúra, és nagyon jól ismerik egymást. Amikor elkezdődik a felkészülés, elég egy pár edzés, hogy újra egymásra érezzenek. Harcolnak a védekezésben, és mindenki tudja, hogy mi a dolga. Nekünk van a világon a legjobb kapusduónk jelenleg. A spanyol védelemben minden a türelmen múlik. Ellopnak pár labdát és már futnak is, aztán hirtelen meglépnek öt góllal. Erről szól a spanyol kézilabda, védelem, kapusok, aztán futás. Kiváló a rendszer, minden rendben működik. Nagy tapasztalattal bír a csapat. Jó játékosaink vannak, jó taktikánk, és tisztán látszik, hogy működik is.

 

Fotó: Vörös Dávid