Celje nekem „Gyuresz” gólja!

Celje nekem „Gyuresz” gólja!

 

Hiányzó sérültjei ellenére magabiztosan nyerte celjei mérkőzését a legutóbbi kiírás ezüstérmese, az MVM Veszprém. Némi túlzással, már negyed óra alatt eldőlt a párharc sorsa, ami elsősorban ismét a jó kapusteljesítménynek és a remek védekezésnek volt köszönhető. De támadásban is születtek parádés, csoda gólok.

 

Bár nem szokás a barátoknak megverni a másikat, néha óhatatlanul előfordul az ilyen. A csapatok pályán történő rivalizálásában pedig törvényszerű, hogy a haverok időnként „megruházzák egymást. Szerencsére ebben mi jobban állunk, amit a statisztika is alátámaszt. Nagy a valószínűsége annak, hogy a hétvégi találkozó után még egy strigula húzható a veszprémi győzelmek mellé. Amit viszont közeli szomszédaink még mindig az orrunk alá dörgölhetnek: ők Peric és Rutenka vezérletével már nyertek Bajnokok Ligáját. Nekünk meg „csak” két ezüstérmünk van ebből a fajtából.

 

Egyébként pedig egészen példaértékű, ahogy a két klub egymásra talált majd két évtizeddel ezelőtt, és úgy tűnik, ez a barátság örök és megbonthatatlan. Annyira „összebútorozott” egymással a két szurkolótábor, hogy jóformán mindenki örül annak, ha összesorsolják kedvenc csapatukat egymással. Mert lehet egy remek, közeli kirándulást szervezni ide is, oda is. Ahogy ez legutóbb is volt és lesz most. Az összecsapások idején egy rossz szó nem hangzik el egymás felé a lelátóról. Mert a meccs előtti és utáni magyar-szlovén közös sörözés szent, sérthetetlen és elmaradhatatlan. Ráadásul a csapatok teljesítményének értékelése is a realitások talaján marad. Túlzások és felfokozott érzelmek nélkül.

 

Európai mércével mérve is példátlan az egymáshoz való ragaszkodás, barátkozás, amit mondjunk ki bátran: a sport, a kézilabda kötött össze a két várossal. A hab a tortán Celje város gesztusa volt, amikor ingyen átadta az aréna terveit, amelyben már sokadszor feszül egymásnak a piros és a sárga mezes csapat.

 

Szerencsére a két klub közötti rivalizálásban az MVM Veszprém sokkal jobban áll. És bizony nem csak az újabb két pont megszerzése a kötelező, hanem kicsit már ráhangolódni az egy héttel később esedékes Párizs elleni derbire is. Mert csak Karabaticsék legyőzésével lehet visszaszerezni a csoportelsőséget.

 

Végül egy személyes élmény Celjéből. Jó régen volt, (1994. október) de igaz történet. Joósz Attila edző együttese a négy gólos hazai siker után vesztésre állt a BEK-ben a félidőben (12-10). Mert a „sporik” ráhajtottak Élesre és negyed óra alatt kétszer kiállították a veszprémi gólfelelőst, aki egyébként akkor az öt-egyes védekezés "labdahalászója" volt. Ezért helyére Sibalin Jakab állt. A második félidőt az Euro Sport élőben közvetítette, így a játékvezetők megemberelték magukat, hiszen a világ szeme előtt még sem lehet folyamatosan csalafintáskodni. Így a csapatunk előbb utolérte, majd lekörözte az Istok Putz vezette Celjét (21-24). Nagyjából egy olyan izgalmas és magas hőfokú találkozón jutott tovább az együttesünk, mint a legutóbbi, zágrábi csatában. Akkor lőtte álomgólját Gyurka János, aki a kapunak háttal állva egy briliáns kar és csukló hátralendítéssel húzta a labdát a hosszú felső sarokba. Az ilyen látványért is érdemes Veszprém meccsre járni.

 

A mostani fiúk is képesek közönségszórakoztatóan kézilabdázni és újra győzni!

 

Donát Tamás