2012. Dec. 16. Vasárnap, 17:47
A szabadtéri futásokon a mezőny élén halad. A mérkőzéseken csendben figyel a kispadon, s ha úgy érzi oda súg valamit Carlos Ortega vezetőedzőnek. Szinte észrevétlenül dolgozik, pedig nagyon fontos láncszeme az MKB Veszprém KC szakmai munkájának. Kíváncsiak voltunk fél év elteltével Xavier Sabate Caviedes véleményére is.
- Óriási kihívás volt elvállalni a Veszprém szakmai munkájának irányítását, hiszen egy több évtizede az európai élvonalhoz tartozó klubról van szó – mondta a csapat másodedzője, akit mindenki csak Xavinak szólít. – Szerettünk volna egy olyan csapatot építeni, amelyik nagy eséllyel pályázhat a Final Fourba jutásra. Tudtuk, hogy ez nehéz feladat lesz, buktatókkal járhat a spanyol és a magyar stílus ötvözése, de hittük azt, hogy sikerülhet.
- Olyannyira, hogy a Bajnokok Ligájában pontveszteség nélkül áll a csapat. Abban a csoportban, amelyikben a legutóbbi két finalista és a végső győztes is szerepel.
- Őszintén mondom egy kicsit minket is meglepett a gyors siker. Nem vártuk azt, hogy ennyire magabiztosan kézilabdázunk majd a legrangosabb nemzetközi kupában. Öt hónap elteltével visszanézve azonban kiderült, hogy egy sikere éhes, újat tanulni akaró magyar játékosokkal találkoztunk, akik szint azonnal ráéreztek arra, hogy mit szeretnénk megvalósítani az érkező spanyol kézilabdázókkal és persze az ezt meghonosítani akaró edzőkkel. Intelligens sportolókról van szó. Többek között ezért is érhettük el páratlan sikereinket, amire nyugodtan büszkék lehetünk.
- Azért volt egy hétgólos, nagyon súlyos szegedi vereség is a pakliban.
- Az ősszel két nagy dilemmánk volt Carlossal. Az egyik az első BL- meccs előtt. Vajon alig két hónapos közös munka után mire leszünk képesek a Celje ellen? Mire volt elég, amit addig tanultunk? A másik, a már említett szegedi fiaskó. Ha ez megtörténhetett velünk, akkor valóban jó úton járunk-e. Az értékelést követően úgy ítéltük meg, hogy igen. Egy ilyen meccs minden csapat életében előfordul. Lehet, hogy a legjobbkor kaptuk azt a pofont. Ami nagyon fájt ugyan, de helyre tett mindenkit.
- Aki a kispad munkáját is figyeli, láthatja, hogy gyakran jelez a „főnökének” meccs közben.
- Mi nem csak kollégák, edzőtársak vagyunk Carlossal, hanem barátok. Hét éve dolgozunk együtt. Egymás gondolatát is ismerjük. Kialakult közöttünk egy olyan munka kapcsolat, aminek alapján nekem „kötelező” megtennem az észrevételemet menetközben. A döntés joga azonban az övé. Remekül kiegészítjük egymást. Ez a legfontosabb.
- A szurkolók többsége úgy véli, hogy ha most nem nyer BL-t a Veszprém, akkor újabb tíz évnek kell eltelni, hogy ez sikerüljön.
- Talán nem haragszanak meg, ha azt mondom, hogy ez így nem teljesen igaz. Először is véleményem szerint a Final Fourban két együttes szereplése szinte biztos. A Barcelonáé és a Kielé. Aztán van még legalább hat olyan együttes, amelyik egyenlő eséllyel pályázik a végső négyes mezőnybe, ami ugye még nem is a döntő. Azzal sem értek teljesen egyet, hogy ha most nem sikerül, akkor ismét tíz évig kell várni erre. Mi még csak most kezdtük el a közös munkát, az új tanulását. Mégis vannak remek sikerélményeink. Egy év múlva még érettebbek, még jobbak lehetünk. Az esély mindig adott lesz a kiugró nemzetközi szereplésre. Persze sok múlik a szerencsén és a sérülés mentességre. A legfontosabb, hogy a világbajnokságról mindenki épségben hazatérjen.
- Mi a legpozitívabb érzése, amióta Veszprémben él?
- Fantasztikusak a veszprémi emberek. Rajongásig szeretik a csapatukat és a kézilabdát. De azt tapasztalom a vidéki utakon, hogy az MKB-t mindenhol szeretik, amerre járunk az országban. Remek érzés egy ilyen közösség tagjának lenni. S van még valami, amit rettenetesen megszerettem önöknél: a gulyáslevest…