Búcsúinterjú Iman Jamalival

 

Iman Jamali öt év után elhagyja Veszprémet négyszeres magyar bajnokként és négyszeres Magyar Kupa győztesként. Íme, a vele készült búcsúinterjú.

 

 

Nem is gondoltuk volna októberben, hogy bejuthatunk a Final4-ba, és a bajnokságot is megnyerjük. Azt gondolom, hogy David Davis érkezése egy olyan pozitív dolog volt a csapat életében, amelyre már szükség volt. Nagyon örülök neki, hiszen ő egy remek edző és ember is, akit szeretek. Nagyon őszinte, és mindent a legmegfelelőbben csinál. Ezért sikerült eredményeket elérni, mert szívvel dolgozott, és minden játékosnak munkát és szeretetet adott. Ezért sikerült csapattá érni a Final4 előtt, és nem csak egyének voltak a pályán. Ez a változás kellett a Veszprémnek. Büszke vagyok arra, hogy részese lehettem ennek a csapatnak. Természetesen szomorú is vagyok, hogy sérüléssel kell befejeznem veszprémi pályafutásom. Az idény jó volt a végére, bár nagyon sajnálom, hogy nem sikerült Bajnokok Ligáját nyerni, hiszen a Veszprém mindenkinél jobban megérdemli. Nem csak a játékosok és az edzők, hanem Szurkolók, a Klub és a szponzorok is. Ők igazán támogatják a csapatot. Nagyon remélem, hogy a Veszprém megnyeri a jövőben a BL-t, és megkapják, amit valóban megérdemelnek.

 

Az első évben, amikor idekerült, nem sokat tudtam Veszprémről. Egy 20 éves srác voltam, és egyből lenyűgözött a Klub nagysága, a Szurkolók és maga Veszprém is. Hatalmas lépés volt ez az életemben, olyan, amelyről mindig is álmodtam. Az első két év remek tapasztalat volt, egészen a sérülésemig. Ezután Kristianstadban és Brestben játszottam, ahol a motivációm a kemény munkára az volt, hogy visszatérjek Veszprémbe. Ez volt a legnagyobb célom. Ezért játszottam jól a másik két csapatban. Szerelembe estem Veszprémmel az első két évemben, a várossal, a Szurkolókkal és a Klubbal is. Otthon éreztem magam. Szerettem volna visszajönni. Amikor tavaly visszatértem, a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan reméltem. Nem játszottam sokat, amíg Ljubomir Vranjes ült a kispadon, bár kifejezetten ő kérte, hogy térjek vissza a csapatba. Az utolsó két évemre nem fogok jó szájízzel visszagondolni. Amikor Davis mester megérkezett, újra jól éreztem magam. A legfájóbb része a sérülésemnek az, hogy végre megint jól éreztem magam, tudtam játszani, és tényleg Davis mester és a csapat is jól működött együtt. Nagyon keményen fogok dolgozni hogy előre léphessek, és elérjem a jövőbeli új céljaimat.

 

 

Iránban nem túl nagy a kézilabda. Amikor megérkeztem Veszprémbe, a világ legnagyobb kézilabda városába, teljesen ledöbbentem. A Bajnokok Ligája meccseink teltház előtt mentek. Az emberek az utcán felismertek és köszöntek. Ez egy nagyon jó emlék számomra. Ez volt talán a legnagyobb különbség Iránhoz képest. Nagy Lászlóval, vagy Chema Rodriguezzel együtt játszani büszkeség volt számomra, valamint az is, hogy én ennek a részese lehettem. Ezek a legjobb emlékeim az első évemből.

 

Jó mérkőzéseket játszottam az Ademar León ellen az első évemben, mivel egy évvel előtte a León ütötte ki a Veszprémet. Meg volt a lehetőségünk újra ellenük csatázni, és ha jól emlékszem nagyjából 12 gólt dobtam az oda-visszavágós párharcban. Voltak jó találkozóim a Szeged ellen is a magyar bajnoki döntőkben, de a Kiel ellen is sikerült jól szerepelnem.

 

 

 

A legszebb emlékem, amikor először jutottunk Final4-ba. Azért olyan szép ez, mert ez volt az első a Klub történetében, és ha jól emlékszem a PSG-t sikerült megverni. Ez az egyik legszebb emlékem. A legfájóbb emlékek az idén, Vranjes alatt elveszített mérkőzések. Fitt voltam, és jó erőben, főleg a hazai Vardar elleni vereség alkalmával. Jó volt a felkészülésem, és jó formában voltam. Szerettem volna segíteni, de az edző nem engedte. Ez nagyon fájt. A legfájdalmasabb az, amikor egészséges vagy, segítenél, de nem kapod meg a lehetőséget.

 

A veszprémi Szurkolók miatt igazán otthon éreztem itt magam. Mióta kiderült, hogy nem maradok, több száz üzenetet kaptam a Drukkerektől, hogy várnak vissza, vagy nem szeretnék, hogy elmenjek. Számomra ez egy csodálatos dolog, hogy szeretnek az emberek, és ezt érzem is. Nem csak a meccsek alatt, hanem akkor is, amikor rám köszönnek az utcán. Szeretném megköszönni nekik, és mindenkinek, aki segítette a pályafutásom. Köszönöm a segítséget edzőimnek is. Továbbá nagy köszönet illeti Hajnal Csaba Urat, aki Veszprémbe hozott engem, és megbízott benne annyira, hogy ötéves szerződést írjon alá velem. Ő hitt bennem, és önbizalmat adott nekem azzal, hogy Carlos Perezhez hasonló nagy játékosokhoz hasonlított. Remélem, a Veszprém megnyeri a Bajnokok Ligáját, és én is örülnék, ha egyszer újra a Veszprém mezét viselhetném, jobb lehetőségekkel, amikben hasznára válhatok a csapatnak.