Búcsúinterjú – Cristian Ugalde

 

Cristian Ugalde hat szezont követően ötszörös magyar bajnokként és hatszoros kupagyőzteséként távozik a Telekom Veszprém csapatától. Ennek alkalmából beszélgettünk vele hosszabban a Királynék városában töltött éveiről.

 

Ez egy kemény szezon volt számunkra, amely végén sajnos nem értük el a nagy céljainkat, csupán a Magyar Kupát sikerült megnyernünk. Közel álltunk ahhoz, hogy begyűjtsük a bajnoki címet is, de a küzdelmünk ezúttal nem volt elégséges. Volt esélyünk a győzelemre, de az első meccsünk nagyon rosszul sikerült, 5-6 góllal is vezettek, sőt ez megtörtént a második találkozó első félidejében is. Ez volt a nagy probléma. Végül sajnos nem sikerült úgy zárnunk az idényt, ahogy akartuk. A Bajnokok Ligájában kiestünk a legjobb tizenhat között a Skjern ellen, amely nagy szégyen volt számunkra. Minimum a negyeddöntőbe be kellett volna jutnunk, hogy a Nantes ellen mérkőzzünk. Úgy érzem, ez a csapat messzebb kellett volna, hogy jusson ennél.

 

 

Csodálatos volt. Úgy gondolom, hogy ezek voltak karrierem legjobb évei. Korábban a Barcelonában játszottam, de az nagyon büszkévé tesz, hogy itt valamit elkezdtünk felépíteni, amikor hat évvel ezelőtt idejöttünk (Nagy) Lacival, Chemával és a spanyol edzőkkel. Megváltoztattuk az itteni mentalitást, és az évek múlásával ez a csapat a világ egyik legjobbjává vált, és most mindenki ide szeretne jönni játszani. Örülök, hogy ennek a folyamatnak a részese lehettem. Nagyon jó volt ezt az utat megtenni, kiváló játékosokkal játszahattam együtt, egy fantasztikus szurkolótábor előtt, amely minden meccsen varázslatos hangulatot teremtett. Sok célunkat elértük. Habár nem sikerült megnyerünk a Bajnokok Ligáját, közel voltunk hozzá: négy Final4-ban szerepeltünk, és kétszer is döntőt játszhattunk. Erre mindig emlékezni fogok.

 

A kézilabdában több balszélső is csapatot vált a nyáron, üres helyet hagyva maga után, és ez lehetőséget teremt másoknak. Olyan ez, mint a sakk. Ilyenkor rengeteg a telefonhívás, engem például a Barcelona is hívott, ahogy másokat is. Carlos Ortega is megkeresett és jelezte, hogy szeretne a csapatába. Örültem a hívásának, mivel tetszik, ahogyan a Hannover szerepel, a Bundesliga élmezőnyébe tartoznak, amely nagy dolog. Szívesen csatlakozom tehát hozzájuk, és dolgozok ismét együtt Carlosszal.

 

A Barcelona is tett ajánlatot, akárcsak a Veszprém. Carlos Ortega hívott akkor is, és elmondta, hogy Nagy Lacival és Chemával együtt velem is szeretnének tervezni a megújuló veszprémi csapatot illetően. Részt akartam venni ebben az új projektben, amely mára valósággá vált.

 

 

Az első tétmérkőzésen szerzett gól, ha jól emlékszem itthon volt egy bajnoki meccsen, és egy labdaszerzést követő leindításból szereztem jobb oldalról. Van is róla otthon egy fotóm. Minden első meccsem előtt ideges voltam, a Barcelonánál is így volt ez, amikor 17 évesen debütáltam. Izgultam az első magyar bajnoki és az első Bajnokok Ligája találkozóm előtt is. Utóbbi a Celje ellen volt, amelyen az első veszprémi BL gólomat is megszereztem, ráadásul bal kézzel. Nem is tudom, hogy juthatott az eszembe, soha nem lőttem bal kézzel előtte (nevet). De emlékszem az utolsó találatomra is, amely a Tatabánya ellen volt. Ezt Gasi (Marguc) kínai passzából szeretem. Ez is különleges számomra. Miatta is, hiszen sokszor csináltuk ezt az évek során, és persze azért is, mert szépre sikerült.

 

Mindenki, a játékosok és a klub dolgozói egyaránt. Más volt ez számomra, mint a Barcelonánál. 24 évesen érkeztem ide, a feleségem pedig 22 volt. Ez volt az első alkalom, hogy a városomon és a hazámon kívül éltem. Mindenki segíteni akart nekem: elintézni a papírokat, a repülőjegyeket, a lakást, stb. Az első naptól élvezhettem a szurkolók szeretetét is, és ez sokat jelentett nekem.

 

Egy kézilabdázó számára a legjobb dolog itt játszani, hiszen fantasztikus itt a hangulat és az egész közeg. Így szinte nem is tudsz veszíteni. Ha pedig mégis ez történne, akkor is segíteni fognak. A meccsek végén pedig mindig kifejezik a nagyrabecsülésüket. Az elmúlt napokban rengeteg üzenetet kaptam a szurkolóktól, amely nagyon jólesett. Úgy gondolom, hogy ez annak is a jele, hogy az emberek örültek annak, hogy itt voltam hat éven át. Erről beszélgettünk tegnap a felségemmel is, amikor egy játszótéren voltunk a gyerekekkel, hogy mennyire fog hiányozni nekünk mindez. Ez egy kis város, amely csendes, és amelyben sok helyre el tudsz menni, hogy élvezd az életet. Ez nem egy nagyváros, hatalmas épületekkel, és szerintem ez jó a gyerekeknek.

 

Szeretem Budapestet. Mindig is azt mondtam, hogy ez az egyik legszebb hely a világon. Ráadásul azóta, hogy hat évvel ezelőtt ideérkeztünk sokat változott: az épületeket felújították, a város tisztább lett, még szebbé vált.

 

 

Nagyon boldogok voltak. Ha a családod ott van veled, és jól érzik magukat, akkor az a játékosnak is könnyebb, szívesebben marad egy másik országban, kultúrában. A feleségemnek is nagyon tetszett itt minden. Ő egy kis városból származik Menorcaról, ugyanakkor Barcelonában tanult és ott voltak a barátai. Egyedül és fiatalon érkeztünk ide, de nagyon megszerettük a várost. Az ő véleménye mindig is számított, ő volt az első, akit megkérdeztem anno a szerződéshosszabbítássomkor is. Ő is maradni akart, hiszen élveztük itt az életet és a kézilabdát is.

 

Ha a szurkolókat vesszük alapul, akkor a Liverpoolt, vagy a spanyol focinál maradva – amelyet jobban ismerek - az Atletico Madridot mondanám. Ott is mindig teltház van, fantasztikus a hangulat és folyamatosan szurkolnak. Teljesen más, mint a Barcelonánál vagy a Real Madridnál. Abból a szempontból is meg van a hasonlóság a Veszprém és az Atletico között, hogy még egyiküknek sem sikerült megnyerniük a Bajnokok Ligáját. Remélem, hogy ez megváltozik a Veszprém számára, és ebben a tekintetben olyanná válik majd, mint a Real Madrid.

 

Andres Iniestát kedvelem a leginkább, mivel egy nagyon kedves srác, bárhol is játsszon, mindenhol kedvelik még az ellenfél szurkolói is. Keményen dolgozik, mindig a társaiért van, és élvezi a játékot. Szerintem ő az egyik legjobb játékos a világon, és a futballisták közül őt mondanám példaképemnek.

 

Természetesen Spanyolországnak szurkolok, akik most ismét jó formában vannak. De Brazília és Németország is esélyes. Nem tudom, majd meglátjuk. Az biztos, hogy az első két meccs a legfontosabb, mivel ha azokon rosszul játszol, akkor könnyen kieshetsz.

 

 

Úgy gondolom, mindegyik idényem egész jól sikerült, mindig sikerült valamiben előbbre lépnem, akárcsak a csapatnak. De talán a 2015-16-os szezon volt a legjobb, hiszen a Veszprémmel megnyertük a bajnokságot, a kupát és a SEHA Ligát, a BL-ben pedig döntőztünk, míg a válogatottal szintén finalista voltam az Európa-bajnokságon.

 

Nem tudom, nehéz egyet kiemelni. Talán a Kielce elleni BL döntő, amelyen 7 gólt lőttem, és a hosszabbítás utolsó másodperceiben szerzett találatommal sikerült kiharcolni a büntetőpárbajt. Ezt a meccset elsősorban azért nem fogom elfelejteni, mert vesztettünk, de a magam teljesítménye miatt is emlékezetes marad számomra.

 

Nem tudom. Talán az előbb említett gól, amellyel büntetőpárbajra mentettük a meccset. Igaz, hogy utána veszítettünk, de ha azt kihagyom, akkor lehet, hogy örökké bennem maradt volna, hogy miattam nem sikerült megnyerni a Bajnokok Ligáját.

 

A legfájóbb a Kielce ellen elveszített BL döntő volt, valamint az utolsó meccsem múlt vasárnap, amelyen szerettem volna bajnokként búcsúzni Veszprémből, de sajnos nem sikerült. A legszebb emlékeim az első győzelmek, az első kupagyőzelem és főként az első bajnoki cím. Mindkettőt nehéz volt megnyerni.

 

Minden. Főleg itt játszani, és mindig hallatni a szurkolókat, ahogy támogatnak. De ahogy mondtam, maga az itteni csendes és kényelmes élet is hiányozni fog.

 

Holnap elutazunk, és most végig nézzük a házat és mindazt, amit magunk mögött hagyunk. Nagyon szomorú vagyok most, hiszen hat évet töltöttem itt, amelyet nagyon élveztem. Nehéz lesz elbúcsúzni, és nem visszajönni ide. De Veszprémet mindig látni fogom, hiszen az egyik fiam itt született, és az ő személyi igazolványán és más dokumentumain mindig Veszprém fog szerepleni a születési helyeként. Remélem, hogy ez a klub mindig ilyen magas szinten marad, a fiam pedig egy nap büszke lesz majd arra, és megköszöni nekem, hogy ott született, ahol a világ egyik legjobb csapata található.

 

 

 

Fotók: Vörös Dávid