Berlini Kúl-túra

 

Kicsit megkésve, de jöjjön a napló befejezése. Nem szeretnék mentegetőzni, összességében csak annyit, hogy nem volt túl sok lehetőség az internetes kapcsolatra, meg azért most egy kicsit a napló is lazábban volt kezelve. De mivel megígértem, ezért most jöjjön egy kis beszámoló a Sanssouci kastélyról, meg egy kis karácsonyi vásári hangulatjelentés.

 

 

 

 

 

Kedd este a városnézés után, minden veszprémi szurkoló, aki repülővel jött, megrohamozta a Potsdamer platz nevezetességét a vásárt. Érdekesség, hogy ezt a fergeteget osztrákok telepítették a térre, és a sok bódé mellé került egy kis eredeti osztrák hó is. Odarittyentettek egy kb. 20 méter magasságú, 50 méter hosszú lejtős részt, ahol a németek vidáman „szánkózhattak” késő estig. Természetesen hozták a hüttéket is, ahol a forralt bor egészen jó volt, így estére már a legtöbb szurkoló jónak látta a szerdai esélyeinket. Még az is, akinek rejtélyes okokból eltűnt a kabátja a vendéglátó egységben, nos, ő a szállodában nem kért jégkockát az üdítőjéhez. Persze, innentől kezdve senki nem kérdezte meg tőle, hol is van a kabátja. De azért mindenkit megnyugtatok, másnap pótolták a hiányt, így a meccsre már vadonatúj szerkóban érkezett, bár a fricskákat továbbra is kapta.

 

 

 

A csapatot elkísérő fotós állítólag másnap reggel elment kora reggel napfelkeltét fotózni. Ennek igazából az volt a legnagyobb akadálya, hogy az eget nem igazán lehetett látni, így a kabátról egyre inkább felé irányultak a poénok, többen például azt taglalták, hogy valószínűleg Japánba ment fotózni, ott talán láthatta a napot.

 

 

 

Szóval vidám társaság indult Potsdamba a kastélyhoz, amelyhez egy Pazar park is tartozott, de összességében a kastély kicsit csalódás volt. Persze nem a díszítés, mert az csodálatos volt (aki ismeri a rokokó jellegzetességeit, az bőven legeltethette a szemét. Igazából az épület praktikussága volt az ami a mai ember számára nehezen érthető, valószínűleg senki nem szeretné ha otthon egymásba nyílnak a szobák, végeláthatatlan sorban. Azért talán a mellékelt képek kicsit átadják a nyári rezidenciaként használt épület hangulatát, amelynek egyébként legnevesebb vendége Voltaire volt.

 

 

 

Utána egy gyors késői ebéd következett a már említett vásárban (kissé morcos sofőr kíséretében), aztán indult a busz a meccsre, innentől pedig már mindenki (bár talán célszerű azt írni, hogy sokan) láthatta mi történt. Természetesen hazafelé mindenki mosolygott, vagy a srácoknak gratulált, és poénkodott, szóval látszott a boldogság.

 

 

 

Bár kicsit más volt az a napló, mint eddig, de azért remélem sikerült átadni, a hangulatot, illetve azokat az élményeket, amit a szurkolók kaptak ebben a két napban. Folytatás talán két hét múlva Dániából, immár a régi rendszerben…

 

 

 

 

Jelentem a szurkolók első csoportja szerencsésen megérkezett Berlinbe, és már a városnézésen is túlesett. A kissé infantilis idegenvezető szépen bemutatta a várost, lelkesen beszélt a helyi csapatról, de nekem valahogy nem lett szimpatikus az ürge amikor, elkezdett Heinevetterről áradozni. Azt meg pláne nehezen hittem el neki (meg a tolmácsnak sem), hogy a német hálóőrnek húsz évvel fiatalabb barátnője van.

 

A Charlottenburgi kastély

 

A Cahrlottenburgi kastély, előtte az említett vásárok egyike

 

 A fal azért lukas, mert lopják belőle a köveket:)

 

 

 

Egyébként miután mindent minimum kétszer ismételt az úriember, a végére az is megértette a német nyelvet, akinek addig nem igazán ment. Olyan tipikus szájbarágós tanár bácsis feeling lett úrrá mindenkin. A kedvenc helye egyértelműen a Checkpoint Charlie volt, amit pontosan negyvenhétszer mondott el addig, amíg a helyszínre értünk, biztos vagyok benne, hogy amikor ezt a pontot használták határátkelőként használták, akkor sem szállt a neve ennyiszer ennek a helynek az éterben.

 

Ereklyék Checkpoint Charlie-nál

 

 

 A határ egyik oldalán

 

 Az utolsó harcállás Berlinben:)

 

A határ másik oldalán

 

 

Szinte minden nevezetesség mellett van egyébként egy karácsonyi vásár, itt is érezhető

az ünnepek közelsége. Azt is megtudtuk, hogy több híd van Berlinben, mint Velencében (nagyjából 1200 darab), a Potsdamer platz és környéke pedig több mint 6 milliárd euróból épült fel a semmiből.

 

A Humbold egyetem, a legrégebbi berlini egyetem

 

 

A Reichstag

 

 

 

A Brandenburgi Kapu a Reichstag kupolájából

 

A kupola alja, belülről..

 

 A kupola oldala belülről..

 

 A kupola kívülről..

 

A Reichstagnál nagyon érdekesen ötvözték a múltat, jelent és a jövőt. Kívülről egyértelműen a múltat idézi az épület, míg bent kissé futurisztikus képet mutat. Mindenesetre a tetejére épített üvegkupolából csodálatos kilátás nyílik a városra (illetve ma nem egészen, mert nagyon ködös volt az idő), onnan nézve egészen más képet mutat a Brandenburgi Kapu is, pedig az lentről nézve sem piskóta.

 

 

A falon nem ezen az oldalán van a galéria

 

Hanem ezen:)

 

A túra a Berlini Fal maradványainál fejeződött be, ahol a falon csináltak egy galériát (East Side Gallery), amit egész évben éjjel nappal lehet látogatni. A közel 1 kilométer hosszú galériát mindenképpen érdemes meglátogatni, különösen Brezsnyev és Honecker hihetetlen csókjelenete miatt. Az egész területnek egyébként különös hangulatot ad az út túloldalán emelkedő, három éve átadott, 17 000 embert magába fogadni képes O2 World Aréna.

 

Az út túloldalát uralja az O2 World

 

 És végül..a "csók":)

 

Folytatás holnap délután valamikor, Potsdamból..

 

 

Tegnap délután elindult Berlinbe az MKB Veszprém KC csapata, ahol szerdán megmérkőzik a Füchse Berlin együttesével. Mint azt bizonyára mindenki tudja, fontos meccs lesz ez mindkét csapat számára, azért is, mert pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a Rókákkal versenyzünk majd a 2-3. helyért a csoportban.

 

A csapat úton a repülőtér felé

 

Hétfői közvélemény kutatásunk eredményeként, annak ellenére, hogy most nem a csapattal utazok, lesz útinapló a német fővárosból is, de most a kulturális célpontok ellen intézek támadást, főleg a látnivalók bemutatása lesz a fő célpont. Közel 100 szurkoló kíséri el a csapatot különben, több csoportban. A legnagyobb egység, egyik része, ma reggel (ha reggelnek lehet nevezni a fél négy körüli indulást) indult el Veszprémből. Budapesten ez a csoport már több mint 50 főt fog számlálni, és fél nyolc körül már a levegőben is lesz. A program érdekesnek ígérkezik, így ebben a szösszenetben is remélhetőleg sok érdekes dolgot tudok majd írni.

 

Egy másik csoport holnap reggel indul, de több kisebb-nagyobb szerveződés is volt a találkozóra, reméljük, mindenki épségben odaér a célállomásra. A meccs egyébként még nem hozta teljesen lázba a németeket, hiszen a közel 8000 férőhelyes csarnokban (a 2007-es VB-n 10.000 fősre bővítették) ma hajnalban még több mint 2500 eladó jegy volt. Reméljük majd a magyar szurkolók hangját is lehet hallani, ehhez mondjuk olyan játék kell a csapattól, mint amit mondjuk Kielcében produkált.

 

 

A vasmadár fél nyolc körül száll majd fel, délelőtt buszos, gyalogos városnézés következik, erről várhatóan valamikor kora délután kerül egy összefoglaló, addig mindenkinek jó pihenést..