"Beírtuk magunkat a magyar kézilabdázás aranykönyvébe"

Nagyon nehéz dolgunk volt, hiszen a középdöntőt a 3 gyakorlatilag legnehezebb ellenféllel vívtuk, nagyon embertálló sorozat volt ez, amiből végül mi nagyon jól jöttünk ki. A németeket ugyan egy parádés mérkőzésen sikerült legyőzni, amely sorsfordító volt abban a fázisban, de a spanyolok másnap soknak bizonyultak emberállományban, védekezési rendszerben. Edzés nélkül, kilúgozott csapattal, egy vékony játékosgarnitúrával nem tudtuk felvenni velük a versenyt, bár két gólra feljöttünk az utolsó percekre, és megvoltak a ziccereink ahhoz, hogy döntetlenre hozzuk a meccset, ezt végül Sterbik Árpád hiúsította meg. Miután kiderült, hogy mindenképpen nyolcba leszünk jött az egy napos pihenőnk, és ez az átutazás utáni egynapi edzésmunka hozott egy olyan felkészültséget, amelynek láthatóan megvolt az eredménye. Nagyon koncentrált, az összerőt egy helyre invesztáló, szakmailag egy nagyon átgondolt mérkőzésen, óriási lelki plusszal, hihetetlen mértékű küzdenitudással és azt hiszem jól alkalmazott, helyes taktikával a magunk javára tudtuk fordítani a mérkőzést. Így elértük azt a maximum célkitűzést, ami mindenképpen olimpiai kvalifikációra jogosít minket, nem pedig csak esetleges résztvevést biztosít.

 

 

A vb egyik meglepetéscsapata a magyar volt mindenképpen, hiszen az eb 14. helyezés után visszajöttünk a világ élvonalába, a hétbe. Ehhez azért 3-4 olyan csapatot kellett megelőzni, akik az Európa-bajnokságon előttünk voltak, sőt ugye a lengyelek pl. vb bronzérmesként érkeztek. Ez egy óriási fegyvertény, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a magyar csapat ilyen erkölcsi tartással, remek morállal, iszonyatos küzdelemmel kézilabdázott végig ezen a tornán. A csapatnak 2/3-a fiatal, 1/3-a rutinos, idősebb játékos volt, ez egy jó arány volt felelősségvállalásban, döntéshozásban, és úgy egyáltalán a december 20-a óta alakuló játékstílusunk kialakításában.

 

 

Kedden este találkozunk először a csapattal (MKB), a szerb srácokkal is így beszéltük ezt meg, mikor legutoljára találkoztunk velük a helyosztók előtt. Így mindenkinek van két napja pihenni addig. Mi 14 nap alatt 9 mérkőzést játszottunk, jelentős részét megnyertük, és ez egy óriási öröm. Egy ilyen sikeres csapattal, az ország figyelmével, szimpátiájával élve beírtuk magunkat - ahogy Vanyus Attila mondta - a magyar kézilabdázás aranykönyvébe.

 

Reméljük a megfelelő folytatást, de most újra a prioritások következnek, szerdán reggel sajtókonferencia a BL-ről és a tavaszról, majd komoly felkészülés a Ferencváros elleni rangadóra. Bízom benne, hogy egy nagyon intenzív munka során összerázódik tavaszra egy olyan csapatunk, aki bárki ellen fel tudja venni a versenyt. Szombaton tehát mérkőzés, bízom benne, hogy minél több ember kijön találkozni a csapattal.