Az utánpótlás nevelés lehet a jövőm

Azt mondja Éles József, a kétszeres világválogatott játékos, hogy imádja a Gulyás Péter vezette edzéseket nézni. Mert szinte ő is abban a pillanatban fújna a sípjába, megállítani a játékot és instrukciókat adni, amikor "Gulyi" teszi.

 

Vagyis hasonló a gondolkodásuk a kézilabda alapelemeiről, amikor az akadémistákkal foglalkoznak.

 

 

Kezembe akadt egy sportnapilapos cikk, amelyben a tizenhat éves Gulyás Péter a tehetségeket bemutató oldalon terveiről, vágyairól beszélt. Abban még szó sem volt az esetleges edzősködésről. Ma pedig a harmadik iksz közelében úgy irányítja a VEKA serdülőit, mintha a Bajnokok Ligája összecsapásra készülnének. Rend, fegyelem van a pályán. Ha megszólal, minden szempár őt figyeli. Respektje van a gyerekek előtt. Méghozzá azért, mert amit mond, azt meg is mutatja. Méghozzá úgy, ahogy egy klasszishoz illik. Nem csak a szélsőjáték specialitásaira hívja fel a figyelmet. Legutóbb azt magyarázta, modellezte a fiataloknak, miként lehet szétszedni a hatosfalat, s ebből hol nyílik lehetőség betörésre, átlövésre, vagy esetleg húzást csinálni a szélre.

 

- Nagyon szeretem ezt a munkát, imádom a gyerekeket - mondja a felnőttek edzésére indulva a válogatott jobbszélsője, aki várhatóan visszatér Mocsai Lajos szövetségi kapitány kontinens bajnokságra készülő keretébe is. - Hihetetlenül ügyesek, tanulékonyak, többen kreatívok már ebben a korban . Öröm, amikor gyakorlás közben visszakapom, amit előtte megbeszéltünk.

 

 

Gulyás Péterből jobb átlövőt akartak képezni, amihez alkatilag teljesen megfelelt, de nem sikerült izomzatát is ehhez a poszthoz fejleszteni. Pedig alázattal mindent megtett érte. Szegény Gyenge Zsigmond úszóedző haláláig igyekezett ezt a célt elérni. Még edzőtáborába is magával vitte a balkezes fiatalembert, aztán végül mégis maradt a vonal mellett. De soha nem ijed meg, ha eggyel beljebb kerül. Felkanyarodásból tud szenzációs átlövés gólokat szerezni. Ha a helyzet úgy kívánja, szélső befutásból akár a beálló posztján sem jön zavarba.

 

A VEKA edzői stábjának tagját először Zdravko Zovko rakta az első csapatba, nem egészen tizenhét évesen. Aztán a Bajnokok Ligájában is a horvát szakember szavazott neki bizalmat. Hét év után öt esztendő következett Mocsai Lajos nemzetközi mesteredző "kézitandodájában". S másfél esztendeje már a spanyol kézilabda filozófia tanszékére jár Carlos Ortegához. Ha a három kiváló szakembertől tanultaknak csak a felét tudja átadni a fiataloknak Gulyás Péter, akkor remekül megalapozott gyerekek léphetnek korosztályonként feljebb Galambos Attilához, Éles Józsefhez és Csoknyai Istvánhoz.

 

 

- Szerencsésnek vallhatom magam, mert valóban remek edzőktől leshettem el a kulisszatitkokat, amelyeket már most igyekszem átadni az utódoknak - mutat a legendás veszprémi "kiscsarnokban" tanítványai felé síppal a nyakában, stopper órával a kezében "Petibá". - Csak az edzések végén érzem, hogy elsősorban szellemileg , de kicsit elfáradok, hiszen másfél-két órás koncentráció kell az eredményes tréningek vezetéséhez. Minél jobban beljebb kerülök az edzősködésben, annál jobban érzem, hogy még többet kellene tudnom. Ráadásul növekszik a felelősségem is. Hiszen a csapatom tőlem várja a megoldásokat a nehéz, kiélezett szituációkban. Úgy gondolom, az a jó edző, aki meccs közben nem veszti el a fonalat, s az ellenfél taktikai húzásaira azonnal van válasza.

 

Gulyás Péter útját a Dózsa György Általános Iskolában a Vasassal BEK-et nyerő Nagyné Lantos Tünde egyengette. Tanítványa már szintén oktat. Méghozzá egy olyan klubnál, amely több, mint két évtizede sikert sikerre halmoz Magyarországon, és a nemzetközi porondon is veretes névnek számít az MKB-MVM Veszprém. Az egyesület jövőjének a sorsa pedig a fiatalokkal foglalkozó edzők kezében van.

 

- Azt gondolom, hogy az én helyem és jövőm valóban az utánpótlás nevelésben lehet - fogalmazta meg terveit a kézilabdázással kapcsolatban Gulyás Péter. - Egyelőre az meg sem fordult a fejemben , hogy valamikor élvonalbeli, felnőtt csapat kispadjára üljek edzőként. Persze, tizenhárom éve sem hittem, hogy valamikor serdülő csapatom lesz még aktív játékos koromban.

 

 

Bizony, "Gulyi" szépen gyalogol előre a klub ranglistáján, egyre inkább megközelítve a sztár alakulat korábbi ikonjait, akik a legtöbbet tették a csapatért az elmúlt másfél-két évtizedben. A statisztikai adatokat nem csak a hazai, de a Bajnokok Ligája összecsapásokkal is tovább gyarapíthatja, amellyel bőven az élmezőnybe kerülhet.

 

Aztán ki tudja? Lehet, hogy újabb tizenhárom év múlva egy NB I-es csapat kispadján ülve majd arról elmélkedik, hogy erre sohasem gondolt, amikor gyerekekkel kezdett foglalkozni.

 

Szívesen megélném még ezt a pillanatot...

 

Donát Tamás