Az önsajnálat nem visz bennünket előre

A tavalyi EHF Kupa döntős csapat tovább erősödött játékos anyagban, fejlődött játékstílusban, stratégiai és taktikai érettségben. Lengyelországban a Kielce ellen úgy kaptak ki két góllal, hogy egy perccel a befejezés előtt döntetlen körüli volt az eredmény és többször is vezettek négy góllal. Hazai pályán óriási meccset játszottak a Bosnával, akikkel szemben engedékeny játékvezetés mellett, nagyon kemény küzdelemben az utolsó pillanatokban tudták megfordítani az eredményt és megnyerni a mérkőzést.

 

Nagyon nyitott és agresszív védekezést játszanak, hazai pályán valószínűleg mindent megtesznek azért, hogy nagy küzdelemre késztessenek bennünket és távol tartsák a játékosainkat a kaputól. A folyamatos összjáték szinte lehetetlen ellenük, ezért azokat a pontokat fogjuk keresni, ahol egy-egy elleni kapcsolatok alakulhatnak ki.

 

Fontos, hogy a védelem mögötti játékot felépítsük, amellyel megőrizhetjük a játék folyamatosságát, így a szélsők, átlövők, irányítók befutásával tudjunk eredményesen kombinálni.

 

Rendkívül jól indulnak, nagyon jó szélsőkkel rendelkeznek, azt kell mondanom, hogy minden poszton van - talán a balátlövő poszt kivételével - két azonos képességű, védekezésben és támadásban egyaránt bevethető játékosuk.

 

Ez a hét felemásra sikerült, hiszen két játékosunk elvesztése után szerkezetileg mind a védelmet, mind a támadást át kellett alakítanunk. A jobbátlövő pozícióban való játékot nyilvánvalóan balkezes játékosok - Péter és Milan - segítségével és jobbkezes átlövőkkel - Carlos Perezzel és Zarko Sesummal - óhajtjuk megoldani. Nyitott védelem ellen jobb kézzel nagyon nehéz a pálya belső területei felé játszani, dolgozunk azon, hogy ez sikerüljön.

 

Nagy hiba lenne most arról beszélni, hogy a két kulcsjátékos elvesztése milyen problémát okoz. Az első két napon látszott, hogy a játékosok milyen nehezen törődtek bele a történtekbe, azóta viszont pozitív tendencia alakult ki. Véleményem szerint az eddigieket meghaladó teljesítmény és küzdeni tudás szükséges a győzelemhez. Amikor az ember nagy feladatok előtt áll és még plusz nehézségekkel találja szembe magát, az akadályok legyőzésének még jobban tud örülni. Most nehéz akadályok állnak előttünk, de megpróbáljuk leküzdeni ezeket. A mi közönségünk nagyon jól tudja, hogy Lapcevic és Vujin elvesztése minőségben mit jelent, én a magam részéről ezzel a továbbiakban nem szeretnék foglalkozni, mert az önsajnálat nem visz bennünket előre. Mi pozitív hozzáállással készülünk.

 

Köszönöm, hogy a szurkolók ilyen nagy érdeklődést mutatnak a szombati derbi iránt, nagyon nagy szükségünk lesz rájuk, mert nagyon nehéz meccs előtt állunk.