„Akkor térek majd vissza, ha készen állok rá, de akkor már 100%-os formában szeretnék játszani”

Rasmus Lauge a THW Kiel elleni csoportmérkőzésen sérült meg tavaly decemberben. Közel 8 hónap-, műtét, lábadozás, rehabilitáció, terápia és rengeteg erősítő gyakorlat – után, újra teljes értékű edzésmunkát végez a csapattal. Mindig 100%-ra törekvő dán játékosunk ellenálhatatlan akarattal és koncentrációval csinálta végig a rehabilitáció teljes szakaszát, edzésmunkájáról, formájáról legendákat szőttek az Aréna folyosóin.

Interjúnkban a visszatérésről, a szünidőről, az új szezonról és többek között a kézilabdán kívüli életről is beszélgettünk.
 
Rasmus, üdvözlünk a szabadság után újra Veszprémben! A kérdés, ami talán a legjobban foglalkoztat mindenkit, mikor térsz, térhetsz vissza a pályára?

Köszönöm szépen. Ez egy komplikált kérdés. Most már nem a csapat orvoson vagy az egészségügyi stábon múlik a dolog, hanem rajtam. Mikor érzem magamat késznek, illetve mikor érzem biztonságosnak, hogy visszatérjek. A lényeg, hogy elkezdtük a felkészülést, meglátom, hogy reagál a testem, a térdem az edzésekre.
Tudom, hogy nem szabad elkapkodnom! Nagyon hosszú szezonunk lesz, nagyon sok mérkőzéssel. Ha késznek érzem magam, akkor fogok játszani, de akkor már 100%-on!
 
Hogy telt a szünidő?

Nyugodtan, jól telt a nyári szünet, élveztük minden pillanatát. Otthon voltunk végig Dániában. Sok teendő, elintézni való mellett, főként családdal, barátokkal töltöttük az időt, például a gyerekeknek szerveztünk izgalmas játékdélutánokat. Végre egyszer jó idő volt Dániában is!
Magyarországra visszatérve egyből vendégeket is fogadtunk, a feleségem 2 nővére és az ö családjuk érkezett látogatóba, szóval teltház volt nálunk azon a héten. Most már csak a szűk családdal vagyunk és folytatjuk a nyugodt, hétköznapi életünket.
 
Neked személy szerint, hogy telt a nyári szünet? Tudtál pihenni, relaxálni vagy edzettél az új szezonra?

Egy hét teljes szünetem volt, amikor pihentem, azonkívül végig edzettem, hogy fitt legyek és minél jobb állapotban térhessek vissza! Leszögeztem magamnak, hogy erősebben térek vissza! Minden nap, 100%-ot beleadva edzettem, vagy rehabilitáltam, vagy futottam.

Ha saját magadat kell jellemezned, milyen személyiségnek gondolod magad?

 

Ez mindig nehéz kérdés. Kicsit nehéz magamról beszélni. A csapatban próbálok jó példát mutatni és vezéregyéniség lenni. Természetesen ez nehéz, amikor sérült az ember egy fél szezonon keresztül. De most, hogy visszatértem és a csapattal együtt edzek, szeretnék, próbálok vezéregyéniség lenni, küzdeni a végletekig és jó példát mutatni a pályán és a pályán kívül is.
 

Hogy sikerült az előző szezon sikertelenségét feldolgoznod, gondolok itt arra, hogy sérülésed miatt nem tudtál segíteni a csapatnak?

Voltam már sérült többször is. Ez a lehető legrosszabb érzés egy sportoló számára. Kívülről nézni azt a játékot, amit imádunk csinálni, ami az életünk. Ezt a rossz érzést próbálom átfordítani és felhasználni arra, hogy motiváljon. Erősebben szeretnék visszatérni, hogy tudjak segíteni a csapatnak. Nehéz szavakkal leírni, hogy milyen rossz érzés a lelátóról vagy a TV előtt nézni a fontos pillanatokat … Azért kézilabdázunk, hogy élvezzük a sportot és nyerjünk, de legfőképpen, hogy nyerjünk! Ezért vagyunk itt ennél a klubnál, hogy meccseket és trófeákat nyerjünk a klubnak, a városnak, a szurkolóknak!
 
Mit gondolsz a következő szezonról?

Nagyon keményen és motiváltan edzünk a srácokkal. Ha egészségesek tudunk maradni, Tokióból is mindenki sérülés nélkül tér vissza, összeszokunk és jó lesz a kémia az új edzőpárossal, akkor egy sikeres szezonnak nézhetünk elébe! Sok változás történt a tavalyi komplikált szezon miatt. Minél előbb meg kell találnunk a közös hangot.
 
Mi a véleményed az új vezető- és másodedzőnkről?

Személy szerint nagyon kedvelem őket. Momóval, amíg sérült voltam, nagyon sokat találkoztunk a kondiban és sokat is beszélgettünk. Taktikában nem akarja megváltani a világot, próbálja azt a szisztémát, stílust követni és játszani, ami már évek óta a Veszprém sajátja, egyesítve az ő saját kis változtatásaival.

Momó és Gulyi nagyon motiváltak, nagyon sok pozitív energiát hoznak az öltözőbe. Nekik is és nekünk is új ez a helyzet. Figyelnünk kell egymásra és tanulnunk kell egymástól. Ez lehet a kulcs a pályán is, de az öltözőben is, hogy jó emberek és jó csapattársak legyünk, hogy egy igazi csapatot és közösséget alkossunk!
 

Mik a céljaid a szezonra?

Először is szeretnék 100%-os állapotba kerülni, hogy tudjak segíteni a csapatnak, akármennyi időbe is teljen. Ha ez sikerült, akkor úgy szeretném felépíteni magam, hogy visszakerüljek arra a szintre, amire tudom, hogy képes vagyok, és azon a szinten folytassam a kézilabdát.
Ebben az évben úgy érzem, hogy kicsit kevesebb nyomás alatt kell játszanunk. Meg kell találnunk a helyes utat, széles mosollyal élvezni a kézilabdát.
 
Hogy érzed magad Magyarországon?

Én és a családom nagyon szeretjük Magyarországot és az itteni, hétköznapi életünket. Jelenleg egy kis, Balatonhoz közeli faluban élünk, amit a gyermekeink is nagyon élveznek. Úgy tűnik, ahogy telik az idő, egyre jobban. A pandémia miatt mindenki nagyon bezártnak és az otthoniaktól kicsit távolibbnak érezte magát, de most már, hogy van közvetlen járat is Dániába sokkal könnyebb.

Az emberek a környezetünkben nagyon kedvesek, segítőkészek és barátságosak. A csapat szurkolói pedig egész egyszerűen világszínvonalúak. Élnek halnak a csapatért. Velünk együtt nyernek és veszítenek is. Ugyanolyan fontos számukra is a siker, mint számunkra. Ez nagyon tetszik.
 
Mit csinálsz, amikor nem a kézilabdán van a fókusz?

Nagyon szeretek golfozni, ha engedi az időm. Édesapám és számos jó barátom is űzi ezt a gyönyörű sportágat. Számomra a golf ötvözi azt a két pólust, amit a sport megtestesít, a relaxációt, koncentrációt, de közben forr a vérem a bennem tomboló versenyszellemtől és nyerni akarástól. A golf mellett követem az NFL-t és az NBA-t is, de főleg a playoff meccseket.
 
Szerinted milyen esélyei vannak Dániának az Olimpián? Milyen döntőt vársz?

 

Szerintem Dániának nagyon jó sansza van. Nagyon jó csapatot alkotnak, a minőség mellett emberileg és csapatként is összetartanak. Ha tippelnem kéne, még Franciaországot érzem most erősnek, nem lepődnék meg, ha francia-dán döntő lenne.
 
Köszönjük Rale, kívánjuk, hogy elérd a céljaidat és minél előbb 100%-os állapotban lássunk újra a pályán.