A legszebb szurkolólányok között

Az MKB Veszprém KC „képviseletében” indult Molnár Bernadett végül nem kvalifikálta magát a Fociclub, a Magyar Labdarúgó NB1 és a Magyar Csapat által – december elején – életre hívott vetélkedés, a Legszebb magyar szurkolólány tízes döntőjébe, ám klubunk ajkai szimpatizánsa bevallottan nem is élte bele magát abba, hogy (fő)szerephez jut a hazai „sport-girl”-ök mindent eldöntő epizódjában. A földhasználati ügyintéző nem bánkódik az elmaradt egyéni siker miatt, mint elárulta: sokkal jobban örülne annak, ha kedvencei messzire jutnának az európai porondon.

 

 

A Nagy Lászlóékat húszas számú MKB-mezben bíztató – a csuklójára pedig általában piros színű sálat kötő – hölgyet az egyik szegedi barátja (!) nevezte be a különleges eseményre. Miután főhősünket nem avatták be a részletekbe, nem kis meglepetéssel konstatálta, hogy harmincöt drukkerlány-vetélytárs mellett immár rá is adhatok voksok. Ha mindez nem lenne elég, a Tisza-parti „menedzsere” frappáns bemutatkozó-szöveget kreált neki, felhívva az olvasó-szavazók figyelmét többek között arra, hogy „Ajka városában harminc évvel ezelőtt született meg a Molnár-család csillagszemű szőke királylánya”, aztán „egyszer Nagyasszony-édesanyja után lopakodott, s meglepve tapasztalta, hogy az trikóban és sortban, labdát pattogtat egy teremben”, megjegyezvén, miszerint „bejárta fél Európa sportcsarnokait, ám a szíve akkor dobban a legnagyobbat, mikor ezredmagával kiabálhatja: É-pí-tők, É-pí-tők!”. Következzék az MKB VKC szurkolótáborának egyik motorja: Molnáááááááár Bernadett!

 

– Sportos családba születtem, édesapám a helyi labdarúgó-, míg édesanyám az itteni kézilabdakört erősítette – mesélte Molnár Bernadett. Egyikük sem űzte világszínvonalon a sportbeli hivatását, a bennük rejlő játékszenvedély, alázat és győzni akarás azonban elég volt ahhoz, hogy megfertőzzenek a sportszeretetükkel. Ha nem csal az emlékezetem, nem kellett sokat győzködnöm őket, hogy édesanyám nyomdokaiba léphessek. Boldog gyermekéveimben előbb az általános, majd onnan kikerülve – egy lépcsőfokkal feljebb lépve – a középiskolám kézilabdaműhelyébe tartoztam. Noha elég magasra nőttem, töredelmesen be kell vallanom: nem voltam egy istenáldotta tehetség. Az egyetemi évek alatt még ügyeskedtem balátlövőként, de akkor már készültem a „civil karrieremre”.

 

Az Ajkai Körzeti Földhivatal földhasználati ügyintézője a földrajzi távolság okán választotta kedvenc csapatául az MKB VKC-t, melynek sikereit először különböző híradásokból követte nyomon, ám 2009. február 15-től Iváncsik Gergőék szinte valamennyi hazai fellépésén feltűnik. Ha az említett időpont valakinek ismerős volna, nem véletlen, Molnár Bernadett először a spanyol Reale Ademar León elleni találkozón járt a Veszprém Arénában, amit közvetlenül Marian Cozma meggyilkolása után rendeztek meg. A hatvan perc megtekintése, megsiratása után már nem jutott az eszébe, hogy a televízió képernyője elől kövesse nyomon Dejan Pericék hőstetteit. Mint mondta: attól a pillanattól kezdve tevékeny részese lett az itteni lelátói mozgalomnak.

 

– Azóta az MKB VKC a második családom, miközben a szurkolás az életem részévé vált. Ben-nem is veszprémi kézilabdahívő szív dobog. Magával ragad, rabul ejt az arénabeli közeg, különleges érzés szívvel-lélekkel bíztatni a közösséget. Ha időm és pénztárcám engedi, a lehető legtöbb helyre kísérem el a srácokat – jegyezte meg. Az elmúlt majd’ négy évben sok felejthetetlen sportélménnyel és legalább ennyi kézilabda-szurkolóval és -baráttal ismerkedtem meg. Általában egyedül járok Ajkáról a mérkőzésekre, de csak a létesítmény bejáratáig vagyok „magányos”, itt már várnak a cimborák. A veszprémi gárda mellett természetesen a magyar válogatottért is szorítok, Mocsai-mester keretét is már több helyütt bíztattam, legutóbb október végén Gyöngyösön, a lettek elleni Eb-selejtezőn.

 

 

Mint már arra kitértünk, a Legszebb magyar szurkolólány verseny első fordulójában három tucat amazonra lehetett szavazatokat leadni. A december 14-től 21-ig tartó újraindított szavazásba, a fináléba a tíz legtöbb voksot begyűjtött hölgy került be. A 16 évnél idősebb résztvevők bármelyik sportágból nevezhettek, a hangsúly a jó minőségű fényképfelvételeken (és a rövid bemutatkozásokon volt), illetve, hogy azokon keresztül kiderüljön, hogy melyik együttest favorizálják. A versenyre a Ferencvárosi TC, az Újpesti TE, a Debreceni VSC-TEVA, a Paksi FC, a Diósgyőri VTK, a Kaposvári Rákóczi FC, a Budapesti Honvéd FC, a Videoton FC, a Vasas SC, a Szeged 2011, a Békéscsaba 1912 Előre FSE, a Komlói BSK, a Győri Audi ETO KC és a Pick Szeged delegáltjai neveztek.

 

 

– Nem sírtam vizesre a párnám, hogy 388 lájk-szavazattal végül tizenhatodik lettem, s így nem osztottak nekem lapot a legjobb tíz között (ahová egyébiránt öt FTC-, két-két DVTK- és Va-sas-, illetve egy Győr-szimpatizáns jutott be – a szerk.). Ilyenformán nem lettem a kiírás győztese, akiről portfolió-fotózás készül, jóllehet a fényképezőgép előtt és mögött is szívesen állok. Mindazonáltal tudom, hogy a nők körében hol a helyem. Tisztában vagyok azzal, hogy a mezőnyben voltak, s vannak nálam csinosabbak, ráadásul én csak egyfajta kirándulásként fogtam fel a viadalt, nem éltem bele magam annak történéseibe. Az én helyezésemnél és kinézetemnél sokkal fontosabb az MKB VKC mindenkori szereplése, az hogy szeretett csapatunk jövő tavasszal jegyet váltson a kölni Final Four-ra – tette hozzá a kedvenc kézilabdázójának Ilyés Ferencet tartó Molnár Bernadett.

 Király Ferenc