A legfontosabb a játékosok közti bizalom, a pozitív légkör!

- Ha jól tudjuk, sportos családból származol, édesapád és testvéred is sportol, sportolt. Ők milyen sportágat választottak?

 

- Édesapám futballozott, bátyám pedig most hagyta abba a kosárlabdázást. Korábban a Bosna Sarajevo csapatában játszott, majd Amerikába ment egyetemre, ahol informatika szakon diplomázott. A sportolást sérülés miatt hagyta abba. Máig Amerikában él, megnősült és van egy kisfia. Sportcsalád a mienk, jelenleg a szüleim Szarajevóban élnek, én itt, a testvérem pedig Amerikában.

 

- Gyermekként ezek szerint hatással volt rád a sport…

 

- Egész életemben sportoltam valamit. Gyerekkoromban futottam, illetve a többiekkel az iskolában, vagy a ház körül fociztunk, kosaraztunk. Középiskolás koromban röplabdáztam, emlékszem, jó csapatunk volt. Amikor középiskolát váltottam, szerettem volna az új helyen barátokat szerezni, így kerestem valamilyen elfoglaltságot. Érdeklődtem, hogy az otthonunk közelében milyen lehetőségek vannak, és szerencsére hozzánk közel volt egy kézilabda klub, az Olimpik Sarajevo. Szerencsés voltam, mert egy nagyon jó ember volt az edzőnk, így kezdtem kézilabdázni és haladtam lépésről-lépésre. Az első klubom sajnos megszűnt és a Zeljeznicar Sarajevo csapatához kerültem.

 

 

- Hogy emlékszel vissza, mikor volt az a pont az életedben, amikor úgy érezted, hogy most már semmi más nem érdekel a jövőd szempontjából, csak a kézilabda?

 

- Mikor az első klubomhoz lementem az első edzésre, tudtam, hogy ezt komolyan szeretném csinálni. Amikor edzésre jártam, tudtam, hogy kézilabdázni szeretnék, a legjobbamat szeretném nyújtani, lépésről-lépésre fejlődtem. Ezért is említettem, hogy szerencsém volt az első edzőmmel, mert ő egy nagyon pozitív, optimista és jó ember, sokat segített a karrierem alakulásában. Mai napig tartjuk a kapcsolatot, általában havonta beszélünk.

  

- 2005-ben, 22 évesen szerződtél Zágrábba. Miként emlékszel vissza az igazolásra, a Zágrábi esztendőkre?

 

- A zágrábi igazolás előtt az Izvidac Ljubuski csapatában játszottam, majd utána 2 évig az RK Zagreb játékosa voltam. Az Izvidac Ljubuski nagyon jó csapat volt, hazai bajnokok voltunk és a Bajnokok Ligája sorozatban is játszottunk. Nagy lépés volt számomra Zágrábba igazolni, mivel az egy nagy múltú klub és megtapasztalhattam, hogy mi a profizmus. Nagyszerű tapasztalatokat szereztem ott és sok kézilabda legendával találkozhattam. Megtisztelő volt ott játszani, hiszen sok olyan horvát csapattársam volt, akik a válogatottat is erősítették. Nagyszerű emberekkel dolgozhattam együtt mind a csapatban, mind a vezetőség részéről. Nagyon pozitív élményeim vannak erről az időszakról, nagyon jó két év volt.

  

 

- Zágrábból Celjébe vezetett az utad… Miért váltottál, és milyenek voltak a Celjei évek?

 

- Két év után lejárt Zágrábban a szerződésem és kaptam egy ajánlatot Celjéből, amely csábító volt számomra így nem mondhattam nemet. Két évre Celjébe szerződtem. Nagyon sok pozitív élményem, tapasztalatom van ebből a két évből is, de ezzel a csapattal, ezekkel az emberekkel, akikkel akkor együtt játszottunk az első, illetve a második évben, szerintem többet is elérhettünk volna, mint amit elértünk. Nem tudom mi lehetett ennek az oka. Most néhány dolog változott Celjében, ezek remélem pozitív eredményeket hoznak! Két évig játszottam ott, és ha csapatot váltok, sem kívánok az előzőnek rosszat, így csak a legjobbakat kívánom nekik.

 

 

- Játszottál a Veszprém ellen. Milyen volt ellenfélként a mostani csapatod?

 

- Számomra, és szerintem más játékosok és csapatok számára is, a Veszprém egy nagy csapat. Nagyon tiszteltem őket, mivel ismertem sok játékost, a csapat történelmét, azt a minőséget, amit képviselnek. Mindig különleges volt ellenük játszani, hiszen itt mindig is jó csapat, kemény játék, valódi kézilabda volt.

 

- Ha jól tudjuk, a veszprémi mellett több ajánlatod is volt. Mi szólt mellettünk?

 

- A klub ambíciója, valamint az elmúlt évek eredményei miatt választottam Veszprémet. Híres a veszprémi légkör és hallottam, hogy a város a kézilabdáért él. Más kluboktól is kaptam jó ajánlatokat, de a veszprémi csapat, a motiváltságuk, a légkör és a jó hangulat volt számomra a legfontosabb, így ide jöttem.

 

 

- Celjében játszottál irányítóként is… szóval irányító vagy átlövő?

 

- Celjében is az átlövő volt az alap posztom, és amikor voltak sérülések, akkor besegítettem irányító poszton is. Számomra nem probléma, hogy az edző melyik poszton szeretne játszatni. Nem szoktam azon gondolkozni, hogy melyiket szeretem jobban.

 

- Támadás vagy védekezés?

 

- Mindkettő. Szeretem azokat a játékosokat, akik mindent beleadnak támadásban és védekezésben is. Szeretem a küzdelmet mind védekezésben, mind támadásban, mert így egész egy játékos a kézilabdában.

 

- Melyik csarnokra emlékszel a legszívesebben vissza, és melyikre a legkevésbé?

 

- Nincs kedvenc csarnokom, de azt elmondhatom, hogy megtiszteltetés itt a Veszprém Arénában olyan emberekkel játszani, akik már legendák, és még mindig játszanak, mint Dejan Peric és Carlos Perez. Ez nagy élmény és megtiszteltetés számomra.

Nem tudok olyan csarnokot említeni, ahol nem játszottam volna szívesen. Általában csak a pozitív emlékeket őrzöm meg.

 

- Mi volt legnagyobb siker az életedben?

 

- Számomra a sikert az jelenti, ha a családom boldog és egészséges. Szerintem mindenki számára ez kéne lennie a legnagyobb sikernek. Én sem vagyok boldog, ha a családom, barátaim szomorúak. Szeretek barátságos légkörben lenni és barátságos légkört teremteni magam körül, mint amilyen itt a csapatnál is uralkodik. Már korábban hallottam az itteni jó légkörről, ezért is jöttem ide és remélem ez a jó hangulat a jövőben is megmarad!

 

- Említetted, hogy az első edződ meghatározó volt pályafutásod során. Ki illetve kik még azok a tanáraid/edzőid, akiknek a legtöbbet köszönhetsz, akikre a legszívesebben emlékszel vissza?

 

- Mindenkinek más a véleménye a sportról, másképp áll a dolgokhoz. Általában azokat az edzőket szeretem, akik a játékosra emberként tekintenek. Szeretem, ha az edző egyben pedagógus is, és leül beszélgetni a játékossal, ha problémája van. Szerencsés vagyok, mert ilyen edzőim voltak. Nem tudok külön megnevezni senkit, de nem is szükséges. Szerencsés vagyok, hogy sok nagyszerű edzővel dolgozhattam, akik pedagógusok is egyben és jó emberek.

 

 

- Milyen iskolákat végeztél?

 

- Gimnáziumot végeztem, majd sport egyetemre mentem. Amikor eligazoltam Szarajevóból az Izvidac Ljubuski csapatához, nem jutott időm a tanulásra, így az első év után befagyasztottam a tanulmányaimat. Ki tudja, talán egyszer majd folytatom.

 

- Ki/kik a példaképeid?

 

- Nincs példaképem, de azokat az embereket kedvelem, akik pozitívan gondolkodnak és tekintenek előre az életben. Úgy vélem, ha te magad pozitív vagy, pozitívak a gondolataid, akkor pozitív dolgokat kapsz vissza az élettől is, ha pedig negatívan gondolkodsz, akkor a negatív dolgokat fogod vonzani.

 

- Szabadidődet mivel töltöd?

 

- Szeretek PlayStationnel játszani. Szeretem ezt az időszakot, a telet, a hegyeket. Szeretek a hóban sétálni. Szabadidőnket a feleségemmel Veszprém és környékének felfedezésével töltjük. Van lehetőségünk Budapestet is megnézni, Bécs sincs messze, és persze itt van a csodás Balaton. Szeretünk megismerkedni különböző helyekkel, és felfedezni mit kínálnak számunkra.

 

- Más sport a kézilabda mellett?

 

- Sokat nézek focimeccseket, főként Bajnokok Ligája mérkőzéseket. Korábban néztem NBA-t, de már nem olyan gyakran, inkább az NFL-t követem nyomon.

 

- Ha valaki azt mondaná, az általad kiválasztott legjobb játékosokkal játszhatsz egy csapatban, kiket választanál magad köré?

 

- Ha mondanék is pár nevet, nem számítana, kik lennének azok, mert nem lenne feltétlen garancia a jó eredményre. Számomra a legfontosabb a játékosok közti bizalom, a pozitív légkör. Egy embert tudnék kiemelni, aki mind pozitív egyéniség, mind ambiciózus, mindent megtesz a csapatáért, az eredményért, és jó légkört teremt, ő pedig Dejan Peric. Ő egy vezető egyéniség, jól ismeri a játékostársait és az ellenfeleket is. A nevek magukban nem hoznak eredményt, a kézilabdában a csapategység a fontos!