2015. Jan. 23. Péntek, 12:33
Az MKB-MVM Veszprém és a magyar válogatott hálóőre, Mikler Roland lett az MKSZ választásán az év magyar férfi kézilabdázója és kapusa. A nagy elismerés kapcsán beszélgettünk Rolival.
Gratulálunk, Roli! Mik voltak az első gondolataid, amikor értesültél a hírről, hogy te lettél az év magyar férfi kézilabdázója?
Köszönöm szépen. Természetesen nagyon örültem, nagyon megtisztelő egy ilyen díjat megkapni. Azt gondolom ugyanakkor, hogy nem kaphatna meg egy kapus egy ilyen díjat, ha nem olyan csapattársakkal játszhatna együtt, mint amilyenekkel nekem szerencsém volt. A 2014-es év első felében egy nagy sikerrel lezártam egy szép időszakot, és itt pedig egy új szakasz veszi kezdetét, amely úgy indult el és úgy működik, ahogy azt szerettem volna és elterveztem. Szóval ez egy nagyon jó érzés.
Ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt év volt a legjobb az eddigi karrieredben?
Azt gondolom, hogy igen. Ha az olimpiai 4. helyünket nem vesszük figyelembe akkor 2014 volt a legsikeresebb évem - legalább is klubszinten.
Ha valakit ki kellene emelned ezekben a kategóriákban – akár játékos, akár kapus –, akkor kit emelnél ki? Szerinted kikkel lehettél a legnagyobb versenyben ezekért a díjakért?
Biztos vagyok benne, hogy a Nagy Laci az élen volt a játékos kategóriában, kapus poszton pedig Fazekas Nándit és Tatai Petit emelném ki.
Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik most a te példádat is látva kézilabdázni kezdenek?
Azt tanácsolnám, hogy ha szeretnének a jövőben egyszer nagy kézilabdások lenni, akkor legyenek nagyon kitartóak, alázatosak és szorgalmasak, mert a munkának be fog érni a gyümölcse, meg lesz az eredménye az áldozatoknak. Ne azzal foglalkozzanak, hogy a többiek éppen a játszótéren vannak, vagy bárhol bármit csinálnak, és nekik meg edzésre kell menni. Hozzáteszem nekem is volt ilyen időszakom, amikor majdnem úgy döntöttem, hogy nem folytatom, mert esetlegesen a buli, meg a haverok elvitték a gondolataimat. De hála Istennek, a családomnak köszönhetően jó irányba lettem terelve, és ezúton is szeretném ezt megköszönni nekik, hogy nagyon kitartóan, erő felett támogattak.
Ha már a köszönetekről van szó. Ez most egy nagy elismerés, amit elnyertél. Kinek köszönnéd meg, kinek vagy különösen hálás, hogy ezt elérted?
Még egyszer kiemelném a családomat, valamint a feleségemet, akivel most már hat éve együtt vagyunk. Azt gondolom, hogy nem tarthatnék itt, ha ő nem lenne mellettem, hiszen ő is a jó irányba tereli az életemet, miatta telhetnek gondtalanul a mindennapjaim. Kiemelném Porobic Haris szerepét, akivel már ötödik éve dolgozunk együtt. Mondhatom, hogy nagyon egymásra találtunk. Ő egy nagyon jó szakember, nagyon jó munkát végzünk, aminek úgy tűnik meg is van az eredménye. Emellett köszönöm nevelőegyesületemnek, a Dunaferrnek, ahol az alapokat elsajátítottam. Köszönöm a Szegednek, hiszen nyilván nem tarthatnék itt, nem lehetnék most a világ egyik legjobb csapatában, ha ott azt a négy évet nem élem meg. És természetesen köszönöm szépen a Veszprémnek is, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek, remélem, hogy nagyon eredményes évek várnak ránk. Végezetül szeretném elmondani, hogy hálás vagyok a magyar kézilabda közönségnek, hiszen bárhol is játszottam, mindig szeretettel fogadtak, és élvezhettem a buzdításukat.
Fotó: Melczer Zsolt és mkb-mvmveszprem.hu